A család címmel nyílt lenyűgöző fotókiállítás Budapesten

Alain Laboile, francia szobrász, fotográfus képeiből nyílt kiállítás a Budapesti Fotófesztivál keretében a Francia Intézet közreműködésével. A La Famille (A család) című tárlaton a hatgyermekes alkotóművész saját családjának életét ábrázoló képek szerepelnek.

Az eredetileg szobrászként alkotó Alain Laboile 2004-ben vásárolt egy digitális fényképezőgépet, hogy műveiről portfóliót készítsen. A fényképezés ekkor ragadta magával a képzőművészt, aki hamarosan elkezdte saját családjának életét fotózni.

A budapesti kiállítás anyagát adó fotósorozatnak az elkészítése, ami – ahogy Laboile fogalmaz – a családi életüket „ünnepli”, ténylegesen 2008-ban, hatodik gyermekük megszületése után kezdődött el.

A képek a Laboile család életének, hétköznapjainak egyszerű világát örökítik meg. Érdekes látni, hogy ez a banálisnak tűnő téma mennyi rendkívül érdekes kép elkészítésére adott lehetőséget. Valamennyi felvétel otthoni környezetben, a család dél-franciaországi (Bordeaux környéki) falusi házában, illetve annak kertjében és környékén készült. „Bizonyos értelemben megközelítésem egy etnológuséhoz hasonlítható” – fogalmaz munkájáról a művész, aki képeinek gyűjteményét gyermekei örökségéül is szánja.

Az alkotások a vidéki családi élet idilli pillanatait örökítik meg. A tárlatot elnézve az embernek az az érzése támad, mintha egy mesevilágba csöppenne. A kérdésre, hogy életük valóban annyira harmonikus-e, mint ahogy a képek alapján tűnik, a fotós ezt válaszolta a Mandinernek: „A mai napig még egyetlen komoly konfliktusunk sem volt a gyermekeinkkel. A kamaszkor nehézségei nem jelentkeztek a családunkban. Azt hiszem, gyermekeink érzik, hogy szeretjük, tiszteljük és meghallgatjuk őket. Kisebb súrlódások természetesen vannak, de hát melyik családban nincsenek? A teljesen zökkenőmentes családi élet utópia lenne. A mi házunkban a békés légkör a jellemző. Nem kötjük magunkhoz túlzottan a gyerekeket, nincsenek társadalmilag elszigetelve.”

A művészként otthon dolgozó édesapa és felesége megtehették, hogy legkisebb gyermekeiket otthonukban, magántanulóként neveljék, életük középpontjában az ő fejlődésük áll. A kicsik nevelésében így több szerepet kaphat a művészet, valamint a természet megismerése és a közös utazások, kirándulások. A gyerekek játékosabban tanulhatnak, ismerhetik meg a világot. A nagyobb gyerekek természetesen iskolába járnak.

Laboile azt mondja, nincs különösebb ideológia, ami alapján nevelik a gyermekeiket, inkább ösztönösen foglalkoznak velük, de azt mindenképpen szeretnék megmutatni nekik, mi az, ami igazán szükséges, és mik a fölösleges, nélkülözhető dolgok az őket körülvevő világban. Úgy látja, ezt sikerült is megérteniük gyermekeinek. „Igazán szép életünk van mindenféle fölösleges kényelem vagy luxus nélkül. Egy régi házban élünk, de a lényeg, hogy jut elég hely a gyermekeinknek” – fogalmaz a művész.

Alain és felesége is falusi gyerekek voltak, és azt gondolták, ma is ez a családi élethez legmegfelelőbb környezet. Ezért döntöttek úgy, hogy gyermekeiket is vidéken nevelik fel.

„Szerencsésnek mondhatom magam, mert rengeteg időt tölthetek a gyermekeimmel” – mondta Laboile a Mandinernek.  „Ismerek olyan szülőket, akik úgy érzik, elszalasztották a gyermekeik fiatalságát. Rengeteget dolgoztak, gyermekeiknek is számos iskolán kívüli tevékenységet szerveztek, de mindeközben megfeledkeztek a leglényegesebbről, hogy kellő időt töltsenek velük, közösen éljék át a hétköznapi élet egyszerű, ugyanakkor szép pillanatait.” A szobrász-fotográfus úgy véli, manapság leginkább a fogyasztói szemlélet és a túlzott versengés, törtetés mérgezi meg a családi életet a társadalomban.

A Laboile család esetében nem ez a helyzet. Házukat hatalmas kert veszi körül, amiben kis patak, tó és egy bambuszerdő is van. A gyermekek így idejük nagy részét a szabad ég alatt játszva tölthetik. „Olyan az életterünk, mint egy kis mennyország” – fogalmaz hálásan Laboile. „Gyakran még őzikék is meglátogatnak minket otthonunkban.”

A kiállítás képeit nézve a látogatónak valóban az az érzése támad, hogy egy vadregényes meseországban készültek a felvételek. Elképzelni is lehetetlen, hogy az ott felnövő kisgyermekek fantáziája milyenné színesítheti ezt a környezetet.

Ha valaki szeretne kicsit kiszakadni a városi élet egyhangú valóságából, és – hacsak rövid időre is – egy idilli, varázslatos világba csöppenni, visszaemlékezni saját gyermekkora kalandos éveire, mindenképpen érdemes ellátogatnia Alain Laboile kiállítására.

A tárlat a Széphárom Közösségi Tér kiállítótermében (1053 Budapest, Szép u. 1/b.) 2018. április 28-ig tekinthető meg.