A román miniszterelnök delirálásáról

A román miniszterelnök delirálását követően jobbára összezárt a magyar politikai paletta, és ez egy abból a kevés kellemes fejleményből, amit az elmúlt évek közéleti változásainak köszönhetünk. Tudose tegnapi bukásának szintúgy örülhetünk.

De sajnos nem úszhattuk meg most sem a megélhetési okoskodók felemelt mutatóujjú intéseit. Manapság még mindig tartja magát az az elképzelés a progresszív oldalon, hogy a magyarság ócsárolása BÁRMILYEN körülmények között is a visszafogott, európai értelemben vett középút. A centrista nyugalom kulcsa. Az européer, technokrata minimum. Ha külföldön a magyarokba rúgnak, akkor a magyarországi baloldal egy igen tevékeny része – különös tekintettel a véleményformálókra, kevésbé jellemzően a politikusokra –, az első sorban áll, hogy csatlakozhasson a veréshez.

Ugyanezt láthatjuk a székelyek ügyében is.

Akikkel kapcsolatban persze

és aggódó szemekkel figyeli minden egyes megmozdulásukat.

Nem kell rájuk úgy gondolni, mint a magyar szellem ősi hagyományait hordozó, ártatlan gyermekekre. A mindennapokat nézve pontosan ugyanolyan értékes és ugyanolyan ugyanolyan gyarló és emberek, mint itthon mindenki. A mindenkori magyar kormányzat támogassa a határon túli magyarokat, ez alapvető kötelessége.

Ugyanakkor a mindenkori magyar kormányzat ne tekintsen úgy a határon túli magyarokra, mint egy olyan közösségre, amelynek napi szinten kell meghatároznia az életét.

Viszont az egyrészt-másrészt logika ma is tort ül. Hiszen a román miniszterelnök valójában nem is pont úgy gondolta, mondják. Olvasom a HVG-ben is, hogy „a valóság ennél árnyaltabb”. Elvégre a román miniszterelnök „rendszeresen esetlenül, ügyetlenül nyilatkozik”. A lényeg az, hogy „nem mondta ki az akasztás szót”.

Végül minden logikai eszmefuttatás ugyanoda lyukad ki: a magyar kiállás és a rúgást követő reakció a hiba. Az, hogy nem csöndben fogadjuk a verést, ahogy azt a kisantant és csahosai megszokták, hanem felemelt fejjel. Valójában ez veszélyezteti a békés együttélést, mi sem természetesebb.

Attól én is óvnék mindenkit, hogy felmelegítse magában a nivelláló, vulgárnacionalista érzéseket, hiszen ez is egy a baloldal régi trükkjei közül.

Már csak azt szeretném látni, ahogy ugyanezek a véleményformálók ugyanilyen magabiztossággal és öntudatosan állnak ki egy zsidóságot sértő megjegyezés helyes értelmezése mellett is. Amikor azt ecsetelgetik, hogy az illető nem mondta ki per definitionem a gázkamra szót; hogy különben is, legyünk tisztában azzal, hogy a hivatkozott személy híresen rosszul nyilatkozik; hogy ne rontsuk azzal a zsidóság helyzetét, hogy felkapjuk az ilyen valójában irreleváns megjegyzéseken a vizet.

Ha már folyamatosan ostobaságokat kell írniuk, legalább szóljon egyszer nagyot.