Párbeszéd és partnerség

„A politikai viharokat kiváltó területi autonómiaigény és más autonómiaformák jogosságát és célszerűségét nemcsak az Európa Tanács számos határozata szorgalmazza, hanem azok az európai alkotmányos örökség részeiben, az európai közjog ma is irányadó normái­ban megtalálhatók, s így jelentek meg kötelezettségként már közel száz éve született békeszerződésekben is – igaz, nem a magyar kisebbségi közösségek javára.

Ehhez hozzátartozik az az igény, hogy az Európai Unió folyamatosan figyelemmel kísérje a többség-kisebbség egymáshoz való viszonylatát is, a közösségi jogok maradéktalan érvényesülése érdekében. Itt meg kell jegyezni, hogy az ukrán oktatási törvénynek az ország kisebbségei jogfosztását jelentő módosítása kapcsán Brüsszel közel sem volt olyan élénk és hangos megnyilatkozásai tekintetében, mint ahogy azt a társulási szerződésben megfogalmazott értékek megkívánták volna. Szükség lenne tehát egy, csak a kisebbségi jogok érvényesülését elősegítő biztosra, illetőleg a tárgyi szabályozás bővítésére a jogkikényszerítést beleértve is.

Részben ezeket a lépéseket kívánja elősegíteni az az RMDSZ és Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) által közösen előterjesztett kisebbségi kezdeményezés is (Minority Safepack), amelyben az egymillió szükséges aláírás összegyűjtése Európa legalább hét országában április 3-áig zajlik, és amelyben nem vallhatunk kudarcot. Azért sem, mert az hosszú időre tenné zárójelbe a Kárpát-medencei magyarság közösségeinek sorsát, igényeit az identitás megőrzéséhez.

A csillagok együttállása, a párbeszéd és a partneritás keretei most kedvezőnek tűnhetnek, hiszen a Székely Nemzeti Tanács autonómiastatútumát benyújtották a román parlamenthez, a magyar politikai pártok közös és világos nyilatkozattal álltak a többségi társadalom és közösségeik elé, és a kisebbségvédelmi kezdeményezés útján reményeink szerint a következő jelzőlámpa is zöldre vált majd.

Ugyanakkor az európai közösség országaiként, az európai jó példákat is figyelembe véve mi tilthatná, meg, hogy legalább eleget tegyünk annak a közös, de mindeddig elmulasztott óhajnak és lehetőségnek, hogy leüljünk egy közös asztalhoz és egymás tiszteletben tartása mellett legalább ismerjük meg egymás álláspontját világosan ugyanazon szókészlet ugyanazon tartalmáról? Hogy véletlenül se legyenek tabutémák, hogy véletlenül se értsük félre egymást…”