Egy szégyenteljes hír margójára

„Rengeteg nagyszerű élményem kötődik a valláshoz és a hithez: órákig tudnék mesélni. Ám 2010 tavaszán történt valami: a választások előtti héten a pap felmenve a szószékre, a maga kenetteljes pópastílusában, prédikációjában ezúttal nem Krisztus, a pátriárkák vagy más szentek cselekedeteinek és bölcseleteinek magyarázatával készült, hanem előadott egy sunyi agitkát, ami azzal a mondattal zárult, tisztán emlékszem most is: »ugye, kedves híveim, most már mindenki pontosan tudja, jövő vasárnap hová kell húzni az X-et.« A beszéd és annak utalásai alapján persze egyértelmű volt, hogy a Fideszre. Na, én akkor, 20 éves koromban mentem utoljára temploma, és vettem részt bármin, aminek bármi köze van a magyar római katolikus egyházhoz.

Miért is? Mert, köszönöm szépen, nem kérek abból, hogy kizárólag Fidesz-hívőként lehetek jó keresztény, Krisztus szolgája, jó ember, egyáltalán emberi lény, valid tagja egy történelmi, nagy hagyományú közösségnek. Meg különben is, ezért jöttem ide? A politikai-ideológiai iránymutatásnak tényleg a templomban van a helye? Azóta csak magamban imádkozgatok, és diskurálok az égiekkel, leginkább azért, hogy majd egy szép napon eltűnjön innen ez a NER nevű gonosz téboly és vele együtt hazug, csaló, kizsigerelő, cinikus bandája, továbbá egyszer végre Magyarország történelmi egyházai is a valódi munkájukat végezzék (lélek- és hagyományápolás, tanítás, jótékonykodás, erkölcsös, jó útra térítés, az elesettek védelme, stb.), és az igaz ügyet szolgálják, ne pedig a Felcsúti Zsebdiktátort tömjénezzék, és kuncsorognak neki, hogy az adófizetők pénzéből wellness-szállót, borászatot, luxushotelt, luxuséttermet, és még ki tudja mit építhessenek.”