Erős Európában erős Magyarország

”Egy felelős külpolitikai programnak tehát az előbb említett három nagy európai trendre és Trianon tanulságaira kell épülnie. Öt olyan döntést sorolok fel, amelyek egymásra épülve az összmagyarság érdekeit szolgálnák.

1. Az euró bevezetése. A közös valutának kétségtelenül vannak hátrányai, és a jelenlegi pénzügyi rendszerben ezeket elsősorban a szegényebb tagállamok szenvedik el. De ha a fejlett Európa közössége az euróra épül, és a belőle kimaradó kelet-európai országok a perifériára sodródnak, akkor ezt az árat vállalni kell a felzárkózásért. Amúgy Szlovákia fejlődése azt mutatja, hogy egy hozzánk hasonló adottságú ország már néhány év alatt is többet profitál az euróból, mint amennyit veszít vele. Ne feledjük: hárommillió honfitársunk nem lenne a devizahitelek áldozata, ha már a kölcsöneik felvételekor az euró lett volna a hazai fizetőeszköz.

Amennyiben felvételt nyerünk az eurózónába, az új magyar kormánynak a keleti és déli tagállamokkal együtt természetesen egy igazságosabb pénzügyi politikáért kell küzdenie. De ezt csak az eurózóna tagjaiként tehetjük meg, míg negatív hatásait kívülállóként, passzívan kell elszenvednünk.

2. Csatlakozás a Berlin–Párizs tengelyhez. A rendszerváltozás táján a magyar társadalomban hamis illúziók éltek az Egyesült Államokkal és részben a brit politikával kapcsolatban. Az elmúlt évtizedekben a NATO-tagságon kívül nem kaptunk érdemleges támogatást az angolszász hatalmaktól. Ehelyett ők szabadították ránk azt a neoliberális gazdasági rendet, amely a magyar demokrácia jelenlegi válságáért is felelős. Az iraki háború idején hazánk összpárti támogatással a Bush–Blair-páros mellé állt, és látványosan szembekerült a német–francia érdekekkel. Akkori »elitünk« nagy része bedőlt a Nyugat-Európával szembeni keleti »Új-Európa« lázálmának. A kontinentális Nyugat-Európában ekkor rendült meg a keleti bővítés értelmébe vetett hit, ekkor kezdtek arra gondolni, hogy a Nyugatot és a Keletet nem csupán a negyven év kommunizmus választja el egymástól.

A szerelemmel szemben a külpolitikában szerencsére sosem késő helyrehozni a rossz döntéseket. Az új magyar kormánynak minden eszközzel, legnemesebb történelmi-szellemi értékeinket is felhasználva jeleznie kell, hogy a múlt szerencsétlen bukdácsolásán túljutva a Berlin–Párizs tengelyhez, konkrétan a Merkel–Macron-vonalhoz akarunk csatlakozni. Van mivel gazdagítanunk ezt a tengelyt, tudunk hozzáadott értékkel szolgálni a mag-Európa projektjéhez.”