Romlásnak indul? – a magyar utca embere a Brexitről

Mit gondol a magyar utca embere Nagy-Britannia kiválásáról és az EU jövőjéről – tettünk fel magunknak az egyszerű kérdést a szerkesztőségben. Tettünk hát egy kört a budapesti Kiskörúton, hogy válaszokat hallgassunk a járókelőktől.

Oszlásnak indul

Elsőként egy negyvenes nő kerül az utunkba, aki számára nem kétséges az összefüggés a Brexit és a migrációs válság között: „Szerintem egyértelmű, hogy miért döntöttek így, hogy a többség miért többség. Ugyanakkor veszíthetnek is ezzel. Én szurkolok, hogy bennmaradjanak, és valahogy rendeződjön, konszolidálódjon ez a migrációs válság, mert ez tragédia. A migránsokat vissza kellene küldeni és ott kéne nekik munkahelyeket meg élhető körülményeket teremteni az európai országoknak. Akkor minden szép és jó lenne, maradhatna minden a régiben”.

Egy idős úr inkább Nagy-Britannia szétesése miatt aggódik, bár az, hogy kik akarnak kilépni az Egyesült Királyságból, okoz némi fejtörést: „Annyiból rossz, hogy ha kilépnek, ott is egy oszlás indul meg. Egy belső dolog volt, hogy le akarnak válni. Nem az észtek, hanem... kik vannak ott északon... Skótok. Legalább háromfelé, ha nem többfelé akarnak”. A következő kijelentéséről végül nem derült ki, meglepetésként vagy esetleg problémaként kell-e értelmeznünk: „Sőt, maga Anglia is egy angol ország, annyira be van központosítva”.

Majd lesz valami

Anya és lánya a következő megszólalók. Az idősebb nő lakonikusan megjegyzi „sajnáljuk”, a fiatalabb részletezi is, hogy nekik nagy pofon a Brexit: „Nem értünk egyet és tartunk tőle, mi lesz most az Unióval. Minket személy szerint is érint, mert a férjem kint dolgozik Londonban, úgyhogy most nem tudjuk, mi lesz. Várunk.”

Egy kutyasétáltató srác személyében Mandiner-olvasót hoz elénk a jószerencse, aki számára sovány vigasz, hogy egyszer biztos jó lesz. „Az eddig olvasott cikkek mind azt mondták, hogy nem volt jó ötlet. Most egy olyan cikket készülök elolvasni, ami pont arról szól, hogy mennyire egyoldalú és mennyire elitista, lenéző szempontból vizsgálják a cikkek a Brexitet. Amit nagyon mondanak: rövid és középtávon baromira kellemetlen lesz, viszont hosszútávon valahogyan kifizetődik, csak hát a hosszútáv...”

Ki parancsol? 

Egy anya a fiára hárítja a válaszadást, aki végül nyolcadikos létére derekasan megfelel: „Nem lett volna feltétlen muszáj kilépniük. Az volt a legfőbb okuk, hogy nem szeretnék, hogy a többi ország parancsoljon nekik, viszont közben ők is parancsolnak a többi országnak. Tehát ez nem jogos, nem elegendő ok a kilépésre.” 

„Hülye döntés volt”– veti oda egy napszemüveges, baseballsapkás srác a biciklije mellől. „A szavazók többsége nem is tudta, miről van szó.”

Egy Warcraft pólós cigiző férfi inkább elsietettnek gondolja a népszavazást. „Nem gondolták át, hogy mi lesz a következménye szerintem. Nálunk gazdasági leépülés várható, aztán majd meglátjuk. Attól függ, hogy egyeznek meg.” Egy egyetemista lány teszi fel az i-re a pontot a bölcsészkar előtt: „Már most elkezdődött a gyűlölködés és sokkal inkább szembeállította az ott élő embereket, mint korábban. Nem biztos, hogy ez előjött volna, ha nincs ez a népszavazás.”

No future?

Elég későn akadt horogra az első Brexit-párti. A középkorú nő szerint jól döntöttek mivel az Uniónak nem sok jövője van. Úgy látszik, néha egy fecske is csinál nyarat, mivel a következő két nő is hasonlóan vélekedett: „Én nem akartam belépni annak idején az Unióba, úgyhogy üdvözlöm ezt a döntést”. A társa nem akart nyilatkozni egyetértéséről vagy ellenzéséről, de „fantasztikusan érthetőnek” nevezte a döntést. „Nagyon erősek a nemzeti törekvések, minden ország, minden társadalom a saját érdekeit védi, és ebből fakadt a népszavazási döntés.”

Végül előkerült a politikusok szerepe is egy cipőbolt pultja mögül. „Elkeserítő, hogy ilyen buták az emberek. A politikusok tehetnek erről, akik azt szajkózták, hogy ez jó lesz” - mondta az eladó.