„Figyel és aggódik a magyar kormány a kárpátaljai események kapcsán. Lázár János tegnapi politikusi megfogalmazását lefordítva ez annyit jelent, hogy Budapest képtelen bármilyen befolyást gyakorolni a magyarok által is lakott területen történtekre, azaz tehetetlen.
Hevesebb vérmérséklettel gyorsan fel lehet háborodni ezen a semmitmondó kormányzati állásponton, indulhat a nagyhangú, de névtelen hazaárulózás, trianonozás és harcra buzdítás a világháló végtelen szabad terében, ettől még áll a drámai alaphelyzet, miszerint Magyarországnak a segítségnyújtáson s a magyar menekültek befogadásán túl tényleg minimális a mozgástere Kárpátalját illetően.
Magyarország diplomáciai súlya az utóbbi tíz évben folyamatosan csökkent. Az ukrán válság kirobbanásakor megfogalmazott távolságtartó, a nyugati és térségbeli kiálláshoz képest semleges kormányzati állásfoglalás Budapestet – röviddel a paksi bővítésről szóló megegyezés után – kissé elhamarkodottan, de egyértelműen az „oroszbarát” kategóriába sorolta, ennek minden hátrányával együtt. Ez máig meghatározza a viszonyt Kijevvel.
Egyetlen kapocs az ukrán hatalom felé Brenzovics László, aki a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökeként Petro Porosenko államfő pártjának listáján került a kijevi parlamentbe. Közismert Washington kézi irányítása Kijevben, ami a magyar–amerikai elhidegülésből kiindulva szintén nem a magyar pozíciókat erősíti. Térségbeli országokkal közösen lehetne keresnivalónk Ukrajnában, de Varsóval épp a Moszkva iránt fellángolt szimpátia miatt romlott meg a viszony. A nagyszámú észak-bukovinai, kárpátaljai román kisebbség okán Bukaresttel is egyszerre léphetnénk, ha nem lenne éppen mélyponton az államközi viszony. A diplomácia örök nagy igazsága, hogy szövetségesek nélkül nem megy.”