A Nagy Adósmentő Svindli

„Szóval most, 2015 tavaszán nagyon vártuk ezt a banki papírt. Számolgattunk, istenem, majdnem kétmillióval jönnek... te, lehet, hogy ki is fizetik? Ja, nem, csak leírják majd a tartozásból. Meg csökkenni fog a törlesztő, nem is kicsit. Figyeltük a híreket: van, akinek a felével csökken, de negyedével biztosan.

Amikor pedig megjött ez az átkozott papír, legszívesebben apró fecnikre téptem volna. Mert az áll benne, hogy igen, tisztességtelen és jogtalan volt a bank, csakugyan majdnem kétmillióval jön, de hogy hová és kinek, az nem derül ki, mert a havi fizetendő mindössze kettőezer, ismétlem, kettőezer forinttal lesz kevesebb, a futamidőt pedig kitolták összesen hat évvel, 2028-ig. Amikor, ahogy elnézem, nagyjából újra is kezdhetjük a házunk felújítását, ha megérjük egyáltalán.

Most már csak azt nem értem: ha egyszer hivatalosan bizonylatolva vagyon, hogy a bank átvert majdnem kétmillióval (»tisztességtelenül felszámított összeg«, így szerepel a papíron), és ukmukfukk kitolja a futamidőmet, az miért nem egyoldalú szerződésszegés, aminek következtében az egészet semmisnek kell tekinteni? És akkor én miért nem mondhatom, hogy vissza a babaruhát (plusz kötbér), különben lefoglalom az ATM-automatát? És: ha egy bank egy hónapban egy kattintásért 12 500 Ft-ot számolhat fel, akkor egy ügyfél, aki »fáradjon be kirendeltségünkre« még néhány százszor, meg tárgyaljon és ügyvédezzen meg papírozzon a végetlenségig a bank miatt, mennyi adminisztrációs költséget számolhat fel? Mi?

Tudjátok, mit tartanék tisztességesnek?

Én az elmúlt években kifizettem közel kilencmilliót, vagyis kábé annyit, amennyit fölvettem. Legszívesebben azt mondanám: itt fejezzük be! Ja, hogy a kamat? Kedves bank, az annak kontraktusnak lett volna része, amit te rúgtál föl, nem én. Nézd, a majdnem kétmilliót, amivel átvertél, tekintsd kamatnak. Hogy nem így számolunk? Tudod mit, én így számolok. Majd megküldöm egy négyoldalas kimutatásban. „Sajnálattal értesítem”, így fog kezdődni. És a hét év rettegésért, gyomoridegért, kiszolgáltatottságért és megaláztatásért nem kérek egy petákot se. Mi, hogy így tönkre fogsz menni? Kétségtelen, de maradjunk a viszonosság elvénél: pont annyira érdekel engem a sorsod, mint téged az enyém.”