De mit érez Mari néni?

„A T. Publikumot inkább az RTL Klub tudja »felrázni«: a hosszú időn keresztül csak katasztrófákkal és bűncselekményekkel foglalkozó hírműsorok kemény politikai hírösszefoglalókká fajultak az elmúlt hónapokban, s egy-egy »ügyes« adás megtekintése után az átlagos halandó joggal érezheti úgy, hogy irány Hegyeshalom. Hiszen még ilyen korrupt, adócsalásra, vagyoneltitkolásra berendezkedett nagypolitikai elitünk, kormányunk sosem volt. A közhangulatra pedig mesterien rá lehet építeni a tematikus ügyeket. Például azt, hogy háromszázezren vándoroltak már ki Magyarországról, valamint totális a zűrzavar az egészségügyben és a felsőoktatásban, nem is beszélve az elszegényedésről. Még inkább leegyszerűsödik a téma, ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy mit érez a javuló makrogazdasági számokból Mari néni a sashalmi piacon.

Értekeztem már arról, hogy a magasabb növekedés hatását előbb-utóbb mindenki érezni fogja. Persze nem azonnal. Vallom a szabad piaci mechanizmusok elvét, miszerint a jólét lecsorog. Ráadásul ez nem is pusztán ideológiai áramlat, hanem alapvető közgazdasági tétel, hiszen a termelés felfutása és a háztartások fogyasztásainak növekedése, változása kölcsönhatásban van. A termelés bővülésével ugyanis nő a foglalkoztatás, továbbá a jövedelem(tömeg), amely megjelenik a piacon fizetőképes keresletként. És ez fordítva is igaz. Vagyis mind a pozitív, mind pedig a negatív folyamatok lecsorognak.

Ha például nincs növekedés, akkor új beruházások, munkahelyek sincsenek. Amennyiben pedig zsugorodik az ország gazdasági kibocsátásának képessége, akkor ez a mínuszos tétel mindenütt megjelenik. Most az ellenkezőjét tapasztalhatjuk, de jegyezzük meg: a gazdaság elvesztegetett tíz évet. Ránk fér tehát a bővülés. A valódi felzárkózáshoz itt, az euróövezet keleti peremén pedig minimum három-, de sokkal inkább négy-öt százalékos gazdasági növekedés kellene.”