„A tévúton járó külpolitika mozgatórugója, hogy a 2014-es győzelem után hozzá nem értő emberek kerültek a külpolitika élére. Navracsics Tibor sem villogott, és már az ő idejében megkezdődött a szakértői apparátus leépítése. Szijjártó Péter viszont maga a hozzá nem értés. Miután átvette a tárcát hatalmas leépítésekbe kezdett, saját embereit (futsal csapattársait) ültette vezetői pozíciókba, akiknek fogalmuk sincs a külpolitika működéséről. De maga a miniszter sem tudta átlátni a helyzetet, ami nem meglepő egy olyan politikustól, aki az elmúlt években leginkább keleti illiberális államokban kilincselt pénzért ahelyett, hogy nyugati szövetségeinknél szedett volna fel némi tudást.
Mivel a friss külpolitikai vezetés képtelen volt időben felismerni, hogy Magyarország rossz úton jár, ezért nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy az inkompetenciának nagy szerepe volt abban, hogy hazánk egyre jobban elszigetelődött a nyugat és kelet-európai szövetségesektől. A felismerés nagy valószínűséggel későn jöhetett, így Orbán Viktor már hiába próbált kanosszát járni a lengyeleknél, útját egyértelműen kudarcként lehet elkönyvelni.
Kérdés, hogy mit hoz a jövő: vajon lesz-e elég bátorsága a kormányfőnek kompetens, az atlantista vonalat képviselő szakembert ültetnie a tárca élére, vagy továbbra is kiáll (ha csak jelképesen is) a teljes csőd mellett, amit Szijjártó Péter képvisel. Ha lesz is változás, a tűzoltás nem egyik hónapról a másikra fog végbemenni. Még 180 fokos fordulat mellett is nagyon sok víznek kell lefolynia a Dunán ahhoz, hogy sikerüljön rendezni kapcsolatainkat szövetségeinkkel. Már amennyiben még nem késő.”