Kész-tempó

„Kész Zoltán jól döntött, amikor a rafinált kampánystratégia helyett a kézenfekvő császkálást választotta. Hasonlatosan ahhoz, amikor Horn Gyula még a rendszerváltás előtt balatonföldvári lakossági fórumra utazott, ám előtte beugrott az útszéli kocsmába, hogy igyon egy kávét, és elszívjon egy spanglit. Ott voltam épp a kerthelyiségben, és azon tűnődtem, hogy tudnám elkapni. És akkor váratlanul elsétált mellettem. Fél óra múlva diktálhattam a beíróknak, hogy »be kell lépnünk a NATO-ba«. (Rákérdeztem kétszer is, mert azt hittem, rosszul hallok.) Ez abban az időben történt, amikor még lehetett a politikussal találkozni. Orbánt és a NER lovagjait már nem lehet ilyen könnyen leszólítani, nem járnak a nép közé, ha mégis mennek, előtte minden lépésüket megtervezik, és vigyáznak rájuk, mint a hímes tojásra. Tényleg, ki futott össze mostanában Orbánékkal?

A Kész-tempó azért is örvendetes, mert ezt várják az ellenzéki választók évek óta azoktól, akik az orbánizmus ellen vannak. Beigazolódott, hogy a tüntetés,melynek során a szónokok azt harsogják, hogy milyen sokan vagyunk, nem az egyedül üdvözítő megoldás. Az sem igaz, hogy nélkülözhetetlen egy Orbánhoz hasonlatos karizmatikus vezető. A választók megelégednek esetleg azzal is, ha valaki odalép hozzájuk az utcán, azt mondja, jó napot, és ha már ott van, megkérdi, mi a helyzet.”