„A gyilkos gyilkos marad, a halott pedig halott”

2015. február 26. 11:42

„A kommunizmus itt él velünk ma is” – mondta a kommunizmus áldozatainak emléknapján Barabás Richárd PM-es önkormányzati képviselő.

2015. február 26. 11:42

Az áldozat, mindig áldozat.

Nem számít, milyen ideológia végez velünk, a gyilkos mindig gyilkos marad, a halott pedig halott. Mégsem maradhatnak szó nélkül a kommunizmus áldozatai.

Hiszen mi értelme volna minden évben kokárdát a mellünkre tűzve emlékeznünk Petőfire és a márciusi ifjakra, ha közben elfelejtjük, hogyan kell küzdeni az elnyomás és a zsarnokság ellen? Mi haszna lenne szomorúan lógatnunk az orrunkat valahányszor Auschwitz borzalmairól hallunk, ha közben nem tennénk meg minden hatalmunkban állót, hogy a gyűlölködés országa helyett a béke és az elfogadás Magyarországát teremtsük meg? 

És ugyanígy: mi értelme volna koszorút tennünk a kommunizmus áldozatainak emlékművére, ha nem mondanánk ki a nyilvánvaló igazságot, hogy a kommunizmus itt él velünk ma is. Hordozzuk magunkon a bűzét, ami mélyen beivódott a földbe, a vízbe és a levegőbe. Fülsértően ordít körülöttünk az elhallgatás, a hazugság és a gyávaság. Elmaradt a szembenézés, és senki sem kérte számon senkitől az »elmaradt évek sorát«. Pedig semmiért vesztek el álmok.

Így aztán nem csoda, ha mindenhonnan a szégyenteljes bűntudat vigyorog ránk vissza, akárhová is nézzünk. Mindenki csak beszél, de senki nem mond semmit.
Meg lehet így igazul emlékezni a kommunizmus áldozatairól? Szerintem nem. Újbaloldaliként semmiképp.

Amíg nem beszélünk őszintén, amíg nem fedjük fel, sírjuk ki a múlt minden fájdalmas részletét, amíg nem hozzuk nyilvánosságra az ügynökaktákat, amíg nem hullnak darabjaikra családok a napfényre kerülő keserű igazságtól, hogy aztán a megbocsátásban találjanak megint egymásra és amíg nem issza ki ez az ország a múlt bűneinek méregpoharát az utolsó cseppig, addig nincs miről megemlékezni, mert mi is a kommunizmus áldozatai vagyunk.

A régi bűnök olyan terheket rónak a vállainkra, amelyeket nekünk, fiataloknak, már régen nem kellene hordoznunk. A kibeszéletlenség mégis minket fojtogat, a mi életünket teszi tönkre, a mi jövőnket veszi el.
Sem bocsánatot kérni, sem feloldozást adni nem a mi dolgunk. De megkövetelni az igazságot, igen. Mert nem diktálhat tovább a velünk élő múlt! Itt az ideje, hogy saját kezünkbe vegyük végre a sorsunkat és új, tiszta alapra építhessük fel a jövő demokratikus, vidám és békés Magyarországát. Újbaloldaliként erre a feladatra vállalkoztunk.

Olyan Magyarországot teremtünk, ahol senkit nem lehet megbélyegezni, de ahol mindenki lehet a maga szerencséjének kovácsa. És legfőképpen: olyan Magyarországot, ahol jó élni és büszkeség meghalni.

Mi ezért küzdünk. És így emlékezünk.

Összesen 49 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Zokni
2015. február 26. 18:05
"Újbaloldaliként erre a feladatra vállalkoztunk." - írja Szónok. Én nem vagyok meggyőződve arról, hogy "baloldaliként" EZT kéne mondania. A dolog ennél sokkal bonyolultabb.
atila68
2015. február 26. 18:01
Elképesztő impertinencia.
oskar
2015. február 26. 15:26
Csak egyetlen tanú jelentkezzen abból a 600-ból akit 1956 október 23-24.-én őrizetbe vettek Földes Lászlóék?????? Még a Kossuth téri mészárlás előtt. Erről maga a tömeggyilkos dicsekedik 1984-es visszaemlékezésében: "Amikor beléptünk, már javában folyt a KV ülése, éppen Donáth Ferenc beszélt. Rettenetesen felizgatott, nem is annyira az amit mondott, hanem a cinikus hangahogyan mondta. Borzasztó volt a légkör, a jelenlevőkön vereséghangulat lett úrrá. Donáth beszéde után megindult a katonai bizottság ellentámadása. Nem emlékszem pontosan, hogy Hazai Jenő vagy Kovács István szólalt-e fel elsőnek. Rendkívül szenvedélyes hangon szálltak vitába Donáth megállapításaival. Donáth és Losonczy Géza többször közbeszólt. Én is szót kértem. Többek között kijelentettem, hogy bizonyos határon túl a politikai engedmények katasztrófához vezetnek.. Az eddigieknél tovább már nem mehetünk. Az ellenforradalmat fegyverrel kell leverni. Az elvtársak pánikba estek, folytattam, pedig nem olyan súlyos a helyzet. A munkáskerületekben rend van, többnyire vidéken is. Nem igaz, hogy a hadsereg átállt volna az ellenforradalmárok oldalára. Az első napot, 24-ét követően újabb katonai egység már nem bomlott fel. Ellenkezőleg: minden parancsot, amelyet egyes objektumok visszafoglalására kaptak, fegyelmezetten végrehajtották. Jelen pillanatban minden fontos létesítmény a kezünkben van, beleértve a fegyverraktárakat is. Ezután arról beszéltem, hogy kikkel harcolunk, kikkel állunk szemben. Elmondtam, hogy a HM pincéjében 600 fogoly van, néhány kivétellel mindannnyiuk25 éven aluli. Hát csak nem adjuk meg magunkat gyerekeknek! Mások is felszólaltak. A KV elvetette az előterjesztett javaslatot, és Donáth javaslatait elutasítva elhatározta, hogy le kell verni az ellenforradalmat. Apró Antal szóvá tette, hogy ellenintézkedésekkel keresztezik a katonai bizottság intézkedéseit. Akkor még nem mondta ki, hogy Nagy Imrére gondol. Mondanivalójának az volt a lényege: "engedjetek bennünket győzni." Meg sem vártuk az ülés végét, visszamentünk a Honvédelmi Minisztériumba. A partizánszövetség Beloiannisz útcai székházából értesítést kaptunk, hogy igen sok régi elvtárs jelentkezett, harcolni akarnak. Átmentem értük, és 80-100 elvtársat átvittem a HM-be. Fel is fegyvereztük őket…………. …….28-ára összehívták a KV-t. Erre már meghívtak bennünket is. Az ülést egyébként kapitulációs ülésnek neveztem el. Az első felszólaló Lukács György volt. Rendkívül drámai hangon beszélt azokról, akiknek magyar vértől véres a kezük és ránk mutogatott”…
Peter8811
2015. február 26. 15:11
" mindenki a maga szerencséjének kovácsa Erről jut eszembe Kovács Laci bácsi ő is a szerencséjét kovácsolta a nyeles kalapáccsal.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!