A belvárosi történet nem pártügy, hanem bűnügy

„Tehát az ingatlaneladásokat feltáró munkája is pletykákon alapszik?

A történet Rogán Antal megmagyarázhatatlan vagyonosodásával kezdődött. A polgármesternek három lakása van a Pasa parkban az alpolgármesterével közösen, és ezek összértéke alsó hangon félmilliárd forint; ez minimum gyanús volt. Aztán derültek ki további olyan életvitelbeli furcsaságok, túlzások, amelyeket a polgármesteri fizetéséből nem engedhetett volna meg magának Rogán. Ez már elég volt ahhoz, hogy elkezdjünk kutakodni, hogy mi lehet a háttérben. Feltűnt az is, hogy nagyon nehéz információhoz jutni, az önkormányzat nem ad ki semmilyen adatot, akárhány adatigénylést adunk be. Amilyen információhoz viszont hozzáfértünk, és leellenőriztük, ott mindegyiknél kiderült, hogy valami nem stimmel. (…)

Az önmagában nem nevezhető korrupciónak vagy maffiamódszerekkel történő értékesítésnek, ha egy önkormányzat sok ingatlant ad el a bérlőinek. Miért látja ennyire súlyosnak a helyzetet?

Egyrészt az önkormányzat nemcsak bérlőknek adott el ingatlant, hanem sok esetben bérlőt csinált a vevőjelöltekből, ami a joggal való visszaélés. De menjünk vissza az elejére: a belvárosi önkormányzat a harmadik leggazdagabb az országban. 25 milliárdos költségvetése van, és ebben nincsenek benne az ingatlaneladások, azzal a Belváros soha nem is kalkulált. Ez azt is jelenti, hogy soha nem is kellett a költségvetés egyensúlyban tartásához ingatlant eladni. Innentől kezdve minden ingatlan eladása gyanús, és ha jól gazdálkodik valaki a vagyonával, akkor az ingatlanválság közepén főleg nem kezd el ingatlanokat eladni.

Rogán Antal azt mondja, azért kellett ezeket az ingatlanokat eladni, mert az önkormányzatnak nem lett volna pénze ezeket felújítani, és az ingatlanok kihasználatlanul álltak.

Ez nettó hazugság, már csak azért is, mert ha kihasználatlanok voltak, akkor ugye nem lehetett volna őket eladni a régi bérlőknek. Mivel stratégiailag nem volt indokolt, hogy eladják az ingatlanokat, minden egyes eladásnál külön indoklást készítettek. Ez hat éven keresztül minden ingatlannál szó szerint ugyanaz volt: az önkormányzatnak pénz kell. Ez vajon reális? Reális, hogy minden ingatlant pontosan ugyanazért kell eladni 2008-ban és 2014-ben is, fekvéstől, ártól függetlenül? De ha még ezt félre is tesszük, az hogyan jöhet ki, hogy egy önkormányzati ingatlan mindig pontosan a harmadába kerül a piaci árnak?

Lehet itt stratégiáról beszélni, meg arról, hogy szüksége volt az önkormányzatnak pénzre, de ha ez utóbbi a helyzet, miért nem pályáztatták meg soha ezeket az ingatlanokat? Soha nem volt olyan, hogy egy érdeklődő kifogásolta volna az önkormányzat által megállapított árakat, mert túl magasnak találta. Ez hogyan lehetséges? Van olyan vevő is, aki hamarabb bólintott rá, hogy megveszi az ingatlant, minthogy tudta volna az árát.”