Olajcsapda

„Az alacsony olajár haszonélvezőinek és kárvallottjainak hosszú a listája. Az olcsó nafta megágyaz a gazdasági növekedésnek, ami most, a globális konjunktúra gyengülésekor kifejezetten jól jön. De csak abban az esetben, ha ezzel párhuzamosan nem csapja agyon a büdzsét. Ahogy esik az ár, úgy csökken az üzemanyagárban lévő elképesztően magas, ötven százalék feletti adóteherből származó költségvetési bevétel. Ami nálunk az egyik legkönnyebben beszedhető tétel, hiszen ezerszer bebizonyosodott, hogy a honpolgár inkább kevesebbet eszik, de az autózásról nem hajlandó lemondani. Az árak lemorzsolódása a másik oldalon fogyasztásbővítő hatást eredményez, olcsó benzinből több fogy. A nagy kérdés csak az, hogy a költségvetési soron melyik hatás érvényesül erősebben.

Ahogy a Mol rendszeresen a világpiachoz igazítja árait, úgy ez nem mondható el az olcsóbb üzemanyag áldásos hatásaiból profitáló szolgáltatókról. A taxistarifák újragondolását eddig senki sem vetette fel, ahogy a fuvarköltségeken elért megtakarításon sem osztozik a kamionos a megrendelőjével. Az üzemanyag-rezsicsökkentést a MÁV dízelmozdonyai, a BKV buszai is »lenyelik«. Talán még jól is teszik, hiszen ha a mai nullaszázalékos infláció mellett még árat csökkentenének, az már a defláció irányába sodorná a gazdaságot. Azt pedig jobb, ha elkerüljük.”