„Azt is láttam, hogy a megosztás tartalomipari lehetőségei nemcsak engem bűvöltek el. Hiszen sorban alakultak olyan médiacégek, mint az Upworthy vagy a Buzzfeed, amik az egész létüket az anyagaik tömeges megosztására alapozták.
Hogy mégis mi volt a baj? Gyorsan lelövöm a poént: a tömeges megosztás nem teremt semmiféle közösséget.
- Friss macskás képeket és humoros videókat pörgető, több tízezeres vagy még nagyobb olvasottságú fb-blogot csinálni nem nagy kunszt, remek Index-cikk szólt arról, hogy milyen ripsz-ropsz megy az ilyesmi. De az ilyen üzletileg sem ér semmit, és a szó normális értelmében olvasói sincsenek.
- Ha túl nagyok a számok, elvész az egyedi júzer hangja. Mit kommenteljek egy ötvenmillió ember által megosztott cuccon?
- A megosztás online tükör róluk: a választásaink önmagukban is sokat elárulnak rólunk. Ennek ellene dolgozik, ha ugyanazt osztjuk meg mindannyian. Nem véletlen, hogy aki kizárólag több milliós nézettségű tuti világslágereket oszt meg, az proli körökben is érdektelen pöcsnek számít.
- A kizárólag a tömeges megosztásra bazírozó tartalomszolgáltatásban a siker titka az, hogy minél hevesebben kell ingerelni a felhasználók kattintáshoz vezető idegvégződéseit. Ezért mindenki egyszerre ordít, egyre hangosabban. Az kerülhet némi előnybe, aki egy kicsit hülyébb hangon vagy viccesebben gurgulázva csinálja.
Az egyre fülsüketítőbb bőgőmajomkórus szerintem középtávon sem fenntartható modell.
Ebben a modellben a tartalom minősége is folyamatosan romlik. Nemcsak az említett ordibálás miatt, hanem azért is, mert alapvető, hogy az így terjesztett tartalom mindenkinek tessen. (…)
A hirdető és a tartalom-előállító is csak valamilyen közösséggel tud rendesen kommunikálni, tartalmat személyre szabni vagy kereskedelmi üzenetet célba juttatni. De normális üzleti tervet is csak élő, valódi közösségre lehet szabni.
A Facebook-megosztás egyre kevésbé hoz létre közösséget. A tartalomgyártók álma az, hogy a bálás megosztás után jöjjön a kézműves megosztás. A szezon divattápláléka a teljes kiőrlésű kézműves lájk. (…)