Kőszeg Ferencnek gratulált Orbán Viktor

A Helsinki Figyelő blog közölte Orbán Viktor és Kőszeg Ferenc, a Helsinki Bizottság alapító elnökének levélváltását.

Kőszeg Ferenc a németországi Kassel városának Értelem prizmája díját nyerte el. Orbán Viktor miniszterelnök levélben gratulált Kőszegnek, azt írva: „Örömmel olvastam az újságban, hogy munkásságod elismeréseképpen Neked ítélték a kasseli polgárok díját, az Értelem prizmáját. A hivatalos indoklás szerint a díj alapítói azt kívánják tudatosítani, hogy értelemmel, józansággal és toleranciával az embereket elválasztó korlátok legyőzhetők. Magam is úgy gondolom – elsősorban régi személyes emlékeim alapján –, hogy ebben az évben a díj méltó helyre került. Kérlek, engedd meg, hogy az elismeréshez gratuláljak, munkádhoz sok erőt, jó egészséget kívánjak.”

A díjazott Kőszeg levélben válaszolt Orbánnak: „Meglepődve és örömmel vettem kézhez leveledet, benne elismerő szavaiddal abból az alkalomból, hogy megkaptam a kasseli polgárok az Értelem prizmája elnevezésű díját. Túl az elismerésen, amely a politikai ellenfél oldaláról és ilyen magas helyről váratlanul ért, külön örömet okozott a tegezés, amely azt jelezte számomra, hogy Benned is pozitív emlékként él az a korszak, amikor a demokratikus ellenzék mozgalmának résztvevőiként egy csoportba tartoztunk, és amikor a hajdani Fidesz és a hajdani SZDSZ még szövetségesének tekintette a másik pártot. És jól esett az is, hogy a díj indoklásából a józanságot és a toleranciát emelted ki. Valóban, még aktív politikusként is arra törekedtem, hogy elkerüljem az acsarkodó hangot, és megpróbáljam megérteni az ellenfél szempontjait is. Ha ez olykor nem sikerült, azt mindig megbántam”.

Kőszeg ugyanakkor hozzátette: „Az alapvető döntést azonban aligha lehet másként értelmezni, mint a magyar kormány politikájának bírálataként. Közismert, hogy a német közvélemény és a német sajtó jelentős része negatívan ítéli meg a Magyarországon zajló eseményeket. (...) A díjat megköszönő beszédemben elsősorban az 1989-90-et megelőző időszakról beszéltem, az úgynevezett szocialista országokban egyre erősödő civil mozgalmakról, amelyeknek a szerepét a szovjet rendszer összeomlásában mindenütt alábecsülik. Ebben az összefüggésben természetesen beszélnem kellett a magyarországi civil szervezeteket, köztük a Magyar Helsinki Bizottságot ért támadásokról, amelyek világszerte rosszallást váltottak ki”.

Orbán válaszlevélben reagált Kőszeg reakciójára. A miniszterelnök azt írta:

„Sosem kedveltem azokat, akik napi célszerűség okán és szükség szerinti gyakorisággal újraírják saját élettörténetüket. Ez nemcsak hajlékony jellemre és rossz ízlésre vall, de személyiségzavarhoz is vezet. Ezért természetes számomra, hogy életem szép és fontos időszakának tartsam azokat az éveket, amelyeket a mértékadó magyar liberálisok (igaz, balra hajló) személyiségek társaságában töltöttem. Sőt, a politikai harc, küzdelem, az elvek, értékek, gyakorlat és célszerűség összeegyeztetésének nehéz tudományából is tanulhattam valamit, és itt külön meg kell említenem a közülünk már eltávozott Lambsdorff grófot is.

Summa summárum gratuláló levelem sem személyes természetét, sem tartalmát nem befolyásolta az a körülmény, ahogy írod: »aligha lehet másként értelmezni, mint a magyar kormány politikájának bírálataként.« Ez a bírálat számomra nem Magyarországról szól, csupán arra tényre világít rá, milyen könnyen párosul még Kasselban is a bírálat tárgyának csekély ismerete és a magabiztos állásfoglalás.

De hát ez sem Magyarország problémája, sokkal inkább az európai politika megbillenésének sajátos lenyomata. Ez persze nem ok arra, hogy a kasseli polgárokkal szemben ellenérzéseket tápláljunk. Bizonyára derék német polgárok ők, akiket a jó szándék vezetett. S az a körülmény, hogy Te méltán kaptad ezt az elismerést, arra emlékeztet engem, hogy a Jóisten a helyes célok érdekében minden eszközt képes felhasználni.”