Az Európai Unió árulójának nevezte Orbán Viktort Guy Verhofstadt
Konkrétan fogalmazott a magyarellenes EP-képviselő.
A tagállamok és az Európai Unió hatásköre között húzódó határvonal meghatározása eddig is az egyik legfontosabb kérdése volt az integrációnak és továbbra is az marad – mondta Martonyi János külügyminiszter Magyarország EU-csatlakozásának 10. évfordulója alkalmából.
A tárcavezető Magyarország csatlakozási folyamatát felidézve emlékeztetett: nagyon hosszú folyamat volt, amely nem a csatlakozási tárgyalásokkal kezdődött. Antall József néhai miniszterelnök már 1990 júliusában jelezte, hogy Magyarország a lehető legrövidebb időn belül az európai közösség tagja szeretne lenni. Először még csak a társulási megállapodást írták alá, majd 1998-ban kezdődtek meg a csatlakozási tárgyalások – közölte.
Martonyi János úgy fogalmazott, „akkor mi nagyon türelmetlenek voltunk, tehát úgy láttuk, hogy ennek sokkal gyorsabban kellene történnie” és „nem voltunk biztosak abban, hogy a másik fél valóban akarja-e ezt politikailag”. A folyamat első részében tehát nem annyira a technikai kérdések jelentettek gondot – tette hozzá. A külügyminiszter elmondta: a csatlakozási tárgyalásokon később komoly, nehéz kérdések is előkerültek, de 2001 júniusában sikerült áttörést elérni négy nagyon fontos fejezet lezárásával és onnantól kezdve „már látszott ennek a folyamatnak a vége”. Már világos volt, hogy sikeresen be lehet fejezni a tárgyalásokat az egymást követő kormányok erőfeszítései eredményeként – mutatott rá.
Martonyi szerint már hatvan éve az az egyik legnehezebb, legfontosabb kérdése az integrációnak, hogy hol húzódjon a szuverén tagállamok és az általuk létrehozott integrációs szervezet hatásköre közötti határvonal. A Lisszaboni Szerződés megkísérelte ennek pontosabb meghatározását, de „ezt a hatáskör-elhatárolást nem mindenki tartja be” – vélekedett Martonyi János. Kifejtette: az európai uniós intézmények hajlamosak arra, hogy „egymással versengjenek, tehát egymás rovására próbáljanak döntési jogköröket szerezni”. Emellett létezik az úgynevezett lopakodó hatáskörbővítés, amikor a tagállamok rovására is próbálnak terjeszkedni az uniós intézmények – jegyezte meg.
A külügyminiszter szerint az Európai Bizottság például „mindent szabályozni akar, ami nagyon sokszor felesleges”. Most már szinte mindenki elismeri, hogy „van egy olyan túlszabályozás, ami inkább árt, mint használ” – mondta. Hozzáfűzte: bizonyos kérdéseket nem is kellene szabályozni, ha pedig mégis, akkor sem feltétlenül az európai intézményeknek kellene ezt megtenniük, hanem a tagállamoknak. Martonyi János úgy vélte, hogy a következő hónapokban, években is ez lesz az egyik legfontosabb téma az integrációban.