​A Schiffer András szindróma

„A magyar emberek nincsenek hozzászokva, hogy a politikában olyat mondjon valaki, amit nem várnak tőle. Ki vannak osztva a szerepek rég, nincs egy lélek, aki meglepetést tudna vagy akarna okozni. Sem Orbán Viktor, sem Gyurcsány Ferenc, sem Mesterházy Attila, sem senki. Plusz fel lehetne sorolni itt szinte az összes értelmiségit, véleménymegmondó újságírót, publicistát, politikai elemzőt.

Na most ennek a ki- és felosztásnak a következménye az április 6-ai választási eredmény. Mert miközben a fővélemények szinte semennyire sem rendeződtek át – gondoljatok bele, a Bajnai–Mesterházy összefogás és Gyurcsány bevonása a buliba dettó a híres entellektüelek szándékainak megfelelően zajlott –, az ország maga alaposan átrendeződött. Beleértve a választók sokaságának preferenciáit és az érdeklődését. A baloldali megmondók úgy viselkednek, mintha menet közben nem tűnt volna el az SZDSZ és az MDF, mintha nem duzzadt volna hatalmasra a Jobbik, mintha nem verték volna meg másodszor durván a csapataikat, és mintha az LMP-nek a szabad demokraták utódának kellene lennie. Pedig nem így van: a szabad demokraták utóda – ideológiailag – a Demokratikus Koalíció. (…)

Mármost, ha a liberális baloldal nem ébred rá, hogy az Orbán által elé hajított gumicsontokat marcangolja – tudom, hogy sokak számára sértő, hogy a történelem manipulálását így nevezem, de mit tehetnék –, akkor soha nem jön ki a Fidesz utcájából.

Schiffer András felismerte a csapdát. Bajnai Gordon úgyszintén. Tudják, hogy semmi nem mehet úgy tovább, ahogy eddig ment. Hogy muszáj meglepetést okozniuk valahogyan. Akár meggyőződésből, akár taktikai okokból, egyre megy. A többiek, minden jel szerint, kurvára nem ismerték fel. Hogy baj ez, vagy sem, mindenki eldöntheti önszájíze szerint.”