Negatív identitásra nem építhetünk

„Március végén Budapesten tartja az ülését az Európai Rabbik Központja, a hazai sajtó egy része szerint az antiszemitizmus itteni erősödése miatt. Valóban ez az oka
a helyszínválasztásnak?

Ez valótlan információ, a szervezet titkára az esztergomi Jobbik-gyűlés zsinagógában való megtartása, illetve a radikális párt antiszemita kiszólásai miatt emelte fel nemrég a hangját, és jelentette be ezzel egy időben a budapesti konferenciát. Ez a nyilatkozat lett aztán itthon félreinterpretálva. De azt hiszem, érdemes is itt erre pár szóban kitérni, és a szerepeket, célokat újra és újra helyrerakni. Egy zsidó világi szervezettel ellentétben egy vallási testület nem határozhatja meg fő céljaként az antiszemitizmus elleni küzdelmet. Nem ez a dolga. Amúgy pedig az sem jó, ha az antiszemitizmus-ellenesség adja a zsidóság fő identitását. Negatív identitásra nem lehet jövőt építeni. Ha egy rabbi csak erről beszél, az őt hallgató fiatal nyilván nem fogja azt érezni, érdemes zsidónak lennie, érdemes gyökereit megismernie, a közösséghez csatlakoznia. Vallási vezetőként fontos felhívni a figyelmet a közösségi élet szépségeire, a hit által adott értékekre vagy éppen a háromezer éves hagyományra, a szellemi örökségre.

Miről szól egy ilyen kon­fe­rencia?

Az európai zsidó vallási és közösségi élet kihívásairól, oktatásról vagy éppen arról, hogy a vallás megélése elé milyen akadályokat támasztanak napjaink Európájában egyes államok, és ez ellen hogyan lehet hatékonyan fellépni.

Konkrétan?

Például a zöldek nyomására, illetve állatvédő szempontokra hivatkozva több országban, legutóbb Lengyelországban, betiltották a kóservágást, amit gyakran összekevernek az iszlámban bevett, egyébként eltérő rítussal. Ez kellemetlen emlékeket ébreszt: a hitleri birodalom egyik első intézkedése éppen a kóservágások felszámolása volt. Vagy ott van a körülmetélés kérdése. Németországban arra hivatkozva merült fel a korlátozása, hogy a szülő ezzel elveszi a gyermekétől a szabad döntés lehetőségét a vallás megválasztása tekintetében.

Az utóbbi érvelés igencsak hasonlít arra, amikor egy svédországi közalkalmazottnak megtiltották a kereszt viselését. A hit, az értékek védelme lehet közös pont zsidók és keresztények között?

A keresztényekkel kapcsolatos viszonyról a zsidókban erősen terhelt történelmi emlékezet él. Ez érthető az antijudaista pogromok és vérvádak vagy akár Luther Márton antiszemita írásaira gondolva. Ugyanakkor a vallási értékek védelmének ügyében, a teológiai különbségek dacára, sok tekintetben egy platformon vagyunk a szélsőségesen szekuláris felfogással szemben. Ennek kapcsán például én is úgy gondolom, jobb lett volna, ha az uniós alapokmányba bekerül a zsidó-keresztény gyökerekre való utalás. Mi ugyanis, feltételezem minden vallásos emberhez hason­lóan, azt valljuk, létezik abszolút jó és rossz, vagyis vannak isteni és erkölcsi alapértékek, és a jogban meghatározott jó és rossz fogalmát nem elég egy – ideiglenes – társadalmi szerződésre visszavezetni.”