Nem melegházasság-párti az Összefogás többsége Gyurcsány szerint

"Jó időben voltam Jó helyen": Mint az közismert, Gyurcsány Ferenc karrierjét KISZ-káderként kezdte (volt az ifjúsági szervezet pécsi bizottságának titkára, a Központi Bizottság titkára, végül az utódszervezet DEMISZ alelnöke is). "Iskolaként" a privatizációs tanácsadással, vállalatátalakítással foglalkozó (például a szakszervezeti vagyon értékelését is végző) Creditum Pénzügyi Tanácsadó Kft.-nél dolgozott. A megszerzett tudást, illetve korábbi mozgalmi kapcsolatait is felhasználva virágoztatta föl az 1992-ben létrehozott, majd később birodalommá terebélyesedő vállalkozását, a vállalatfelvásárlással, -átalakítással és -működtetéssel foglalkozó Altus Befektetési és Vagyonkezelő Rt.-t. A politikába való 2003-as visszatérése óta ennek tulajdonosi jogait nem gyakorolja, magának pedig állítása szerint utasítási és lobbizási tilalmat állított föl - ennek az ellenkezőjére vonatkozó komoly gyanú azóta nem is vetődött föl. A mostani helyzetre jellemző, hogy éppen ezután kezdte el az ellenzék feszegetni az amúgy a "tetszettek volna forradalmat csinálni" viszonyai között szerzett vagyonának eredetét. Az Orbán Viktor hitelvesztésének relativizálására létrehozott testület mindazonáltal végezhetne hasznos munkát: például az ország politikai-gazdasági átmenetének további boncolgatásával megkönnyíthetné a történetírók dolgát. Hiszen az Altus és a többi cég felfutása valóban elválaszthatatlan Gyurcsány pártállami időkből származó összeköttetéseinek kiaknázásától. A cég a megalakulását követő évben már 45 millió forintos bevételt ért el, amelynek nagy része a korábban a KISZ legnagyobb vállalataként ismert Ezermester Úttörő és Ifjúsági Kereskedelmi Vállalat végelszámolási feladatainak elvégzéséből származott. A tízmillió forintos alaptőkével elindított Altus először a Szilasi Ádám vezette Szenzor Rt. székhelyére költözött; Szilasi felesége Tatai Ilona, a Taurus Gumiipari Vállalat volt vezérigazgatója, az MSZMP Politikai Bizottságának egykori tagja, aki a Creditumnál együtt dolgozott Gyurcsánnyal, majd az Altus vezető tanácsadója lett. A következő évet már 184 milliós mérlegfőösszeggel záró cég előbb bérlőként, majd tulajdonosként beköltözhetett a Szalay utca 4. szám alatti épület két felső emeletére, a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) egykori bölcsődéjének és óvodájának a helyiségeibe. Az épület társasházzá alakításában és értékesítésében részt vett a MEH helyettes államtitkára, Szilvásy György (Gyurcsány jelenlegi kabinetfőnöke), aki korábban KISZ-szóvivőként vétette észre magát, és akinek a szintén volt KISZ-vezető Rákosi Ferenc volt a közvetlen munkatársa. Ugyanitt, az alsó szinten az országgyűlési képviselők klubjának otthont adó helyiséget is megszerezte az Altus 11 millió forintért. Az ügylet sokat támadott mozzanata, hogy az adásvétel után egy évvel, 1995-től a MEH tulajdonában lévő Hivatalos Közlönykiadó Kft., majd 2000-től a belőle kivált - de szintén MEH-tulajdonú - Human Jövő 2000 Kht. bérelte a helyiséget az Altustól, évi 1,1 millió forintért. A szerződés az idén áprilisban lejárt, és a két fél nem hosszabbította meg. A sportminiszterré avanzsált Gyurcsánynak a balatonöszödi üdülőben szerzett ingatlan miatt is magyarázkodnia kellett. Az üdülőről leválasztott telket és az azon elhelyezkedő, négy lakosztályt tartalmazó villaépületet a Központi Állami Üdülő és Oktatási Központ adta lízingbe az Aldo Ingatlanfejlesztő és Hasznosító Tanácsadó Kft.-nek. (Az Aldo a Szenzor egyik cégéből jött létre, majd megvette a Gyurcsány-tulajdonú Nomentana Kft., mely utóbb beolvadt az Altusba.) A tíz évre szóló szerződés évi 2,5 millió forint lízingdíjat határozott meg azzal, hogy a futamidő végén még 5 millió forint maradványértéket kell megfizetni, tehát a ma 70-80 millióra taksált ingatlan összesen 30 millióért cserélt gazdát. Pár nappal a 2002-es kormányváltás előtt a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) döntés-előkészítő anyaga rámutatott, hogy az 1993-as költségvetési törvény szerint 20 millió forint feletti értékesítésnél a fejezetért felelős szerv vezetőjének engedélyére lett volna szükség. Ezt a vizsgálatkor nem találták, ráadásul 10 millió forint feletti értékesítéskor nyilvános versenytárgyalást kellett volna lefolytatni, ami nem történt meg, azaz felmerült a lízingszerződés semmisségének jogi lehetősége. Az egy évvel későbbi végleges Kehi-jelentés már arra jutott, hogy az előző anyag még "nem tartalmazhatta azokat a tényeket és dokumentációkat, melyek utólag álltak az ellenőrzés rendelkezésére". A vizsgálat megállapította: a költségvetési fejezet vezetője - a MEH államtitkára - az erre vonatkozó hatáskörét a helyettes államtitkárra (Szilvásy Györgyre) ruházta át, aki a vezetői értekezlet állásfoglalása alapján megadta az engedélyt az értékesítésre. Az Állami Vagyonügynökség által elfogadott ingatlanszakértő az árat 19,1 millió forintra becsülte, az eladásra vonatkozó felhívás pedig megjelent az Új Magyarországban és a Népszabadságban; vételi szándékkal csak az Aldo jelentkezett. A hirdetések valóban nem tartalmazták teljes-körűen a versenytárgyalásokra vonatkozó feltételeket, de ott volt az ügyintéző neve, aki akart, érdeklődhetett nála. Ekkoriban pedig a jogszabály nem rendelkezett az eljárási szabályok efféle megszegésének jogkövetkezményeiről, ezek csak 1995-ben kerültek be az államháztartási törvénybe. Ha beindul A Magyaróvári Timföldgyár és Műkorund Kft. (Motim) privatizációja a legújabb vitatott tranzakció: a Fidesz bejelentette, hogy a Legfőbb Ügyészséghez fordul. Az akkori legnagyobb alumíniumipari, de vegyipari termékeket is gyártó cég 90 százalékát 1995 novemberében szerezte meg az Altus-GPS Kft. konzorcium, és összesen 705 millió forintot fizetett érte. A gyanút az keltette fel, hogy a privatizálásra váró Motim maga is beszállt a megvásárlására készülő és az akkori menedzsment három tagjából álló GPS Kft.-be - annak 30 milliós törzstőkéjét 370 millióra emelve -, majd a már rt.-vé alakult társaság eladta a részesedését egymillió forintért a három úriembernek. Ha ez így történt, az azt jelenthetné, hogy a menedzsment üzletrészét gyakorlatilag az általuk irányított cég vette meg nekik. Arról azonban egyelőre nem esett szó, hogy ebben milyen szerepe lehetett a konzorciális társnak, Gyurcsány Ferencnek. Az Ernst & Young egyébként üzleti alapú értékbecslésében 486 millió forintra tette a gyár vagyonát. Miután a CIB Bank végül is visszalépett, a vásárláshoz szükséges hitelt a Magyar Hitel Bank folyósította, amelynek igazgatósági elnöke Gyurcsány anyósa, Apró Piroska (Horn Gyula egykori kabinetfőnöke) volt. Mostanra a Motim forgalma évente meghaladja a tízmilliárd forintot. Az Altus 1994-ben szerzett részesedést a Taurus-csoporthoz tartozó, elsősorban nyomdaipari gumihengereket gyártó Béta-Roll Kft.-ben (a vásárlásban a valaha liftjavítással foglalkozó Gép- és Technológiaszerelő Rt.-n keresztül vett részt, amelynek 50,1 százalékára privatizációs pályázaton, kárpótlási jegyekért tett szert az Altus). Partnere az ottani menedzsmentből alakult Tab-Roll Kft. volt, a tulajdonosváltás után ebből lett a Motim-privatizációban később részt vevő GPS Kft. A mostanra Béta-Roll Hengergumizó Rt. névre hallgató vállalkozás külföldön is terjeszkedik, székelyudvarhelyi és újvidéki leányvállalata évente több tízmilliós osztalékot termel. A belföldi piac nagyobb részét uraló cégnek akadnak állami megrendelői is, de legutóbb a kettős népszavazásra készült MSZP-s kiadványt gyártó erdélyi nyomda beszállítójaként is sokat emlegették. Mint ahogy a gazdasági-pénzügyi oktatásban piacvezető Perfekt Rt.-t is. Ez 1995 decemberében az ún. egyszerűsített privatizáció keretében lett az Altusé és az Eurohand tanácsadó cégé; a pályázatra egyedül ők jelentkeztek, 321 millió forintos ajánlattal (HVG, 1996. február 3.). Egyáltalán nem kellett volna a 200 milliós saját tőkéjű, évente 40 milliónyi nyereséget termelő társaságot magánkézbe adni - hangzik manapság a gyakori felvetés, nyilvánvalóan az államosítás híveitől. Az egyre jobban jövedelmező cég élére az 1998-as kormányváltáskor Szilvásy érkezett a környezetvédelmi tárca közigazgatási államtitkári székéből. Végül 2002-ben az Altus eladta a Perfektet, mert a politikai tanácsadás felé forduló Gyurcsány úgy vélte, "nem ülhet egyszerre az asztal két oldalán". A vevő az Erdős Ákos többségi tulajdonában álló Láng Kiadó és Holding Rt. volt; ezzel Erdős kiérdemelte a sajtótól a Gyurcsány jó barátja/üzletfele állandó jelzőt, és a Nemzeti Tankönyvkiadó megvásárlásánál is magyarázkodnia kellett (lásd: A nyomda ördöge, Magyar Narancs, 2005. április 7.). A krónika számon tart egy meghiúsult ügyletet is. Az olajtartályok üzemeltetésére a Magyar Villamos Művek (MVM) és az Altus által létrehozott Fortus Rt.-ről van szó: csaknem tíz évvel ezelőtt négymilliárd forint értékű állami tulajdonnak a közös cégbe apportálásával adott volt a lehetőség arra, hogy egy ügyes konstrukcióval minden különösebb erőfeszítés nélkül keressen az Altus több mint 110 millió forintot. Az eshetőségre az Állami Számvevőszék mutatott rá (lásd a Megpróbálták című keretes írást), végül valószínűleg ettől nem függetlenül nem került az ügyletre sor. Azt nem lehet tudni, hogy az apport ötletéhez volt-e köze Apró Piroskának, mindenesetre a Fortus alapításakor az MVM tanácsadója volt (HVG, 2004. november 27.). Gyurcsány Ferenc cégeinek osztaléka 2003-ban 81 millió forintot tett ki, tavaly már elérte a 100 milliót. Az Altusban 750 millió forint névértékű részvényt birtokló politikus-üzletember a cége értékét 3,5 milliárdra becsülte. Abban az 581 négyzetméteres budai házban lakik, ahol a négy lakásból három Apró Piroska, egy a felesége, Dobrev Klára tulajdonában van.

Feri!Összetűzésbe kerültél a lista te általad javasolt 4. helyezettjével? Halom , párbajozni akartatok. Csak nem volt megfelelő fegyver. Te meg nem akartál UZI.it! Te a rád hasonlító fegyvert részesítetted előnyben. A BUNKÓT!

Mi az a melegházasság??? Mitől lenne egy házasság meleg? Az időjárás a meleg néha, de még azt sem nevezzük és írjuk soha melegidőjárásnak. Vagy a kályha, de melegkályha sem létezik.

ha már dinka, akkor itt egy érdekesség: "Még meg sem jelent egy angol nyelvű írás a The New York Times közgazdasági témájú blogjában, de a Gyurcsány-közeli Galamus honlapja magyarul már az egész cikket közölte – írta meg a pénteki Magyar Nemzet. A Galamus cikkismertetője szerint az írás szerzője, Kim Lane Scheppele alkotmányjogász csütörtökön indította el ötrészes cikksorozatát Magyarország – Egy kétséges választás címen; ugyanakkor a The New York Times vonatkozó blogoldalán semmi sem található a Galamus által „szemlézett” anyagból. A Galamus, miután lebukott, csak annyit közölt, hogy ha már elkezdték, folytatják."