Idén is lesznek nemzeti konzultációk

Budapest – Nem szűnnek a találgatások Orbán Viktor miniszterelnök mentális állapotával és állítólagis grazi orvosi kezelésével kapcsolatban. Az állandóan ellenséget vizuáló és permanens harcban álló Orbán produkálja azokat a tüneteket, amelyek egyes skizofrén betegségekkel kapcsolatosak. Mióta megjelent egy kényszeres szájmozgást és kontrollálhattalan nyelvmozgást bizonyító felvétel, a témát nem lehet csupán rosszindulatnak vagy a bulvársajtó felvetésének minősíteni. Egy országnak joga van tudni, hogy a miniszterelnökét milyen betegséggel kezelik, ha kezelik, és milyen típusú gyógyszereket szed. Ha skizofrén, az nem magánügye. Orbán siel valahol a Facebook bejegyzése szerint, de a közösségi oldalakon tudni vélik, hogy sokat emlegetett kezeléseinek egyikére utazott el az ünnepek alatt. A liberális sajtó illetlennek tartja az Orbán mentális állapotával kapcsolatos felvetéseket, de az alábbi felvétel megjelenése után ezt a kérdést megnyugtatóan ki kellett volna vizsgálni. A felvétel 2012. augustzus 20-án a kitüntetések átadásán készült, Orbán gyanús nyelvmozgása az 50. másodperc után látható: Szakemberek szerint a felvételen látható jelenség oka többféle lehet, de leggyakrabban a Tardive Dyskinesia jelenségével azonosítják, amelyet skizofrénia és más pszichiátriai betegségek ellen használt gyógyszerek szedése is kiválthat. A szakirodalom szerint a leggyakoribb tünetek a nyelési nehézség, csámcsogó szájmozdulatok, az ajkak gyakori nyalogatása, nyelvkiöltögetés, a száj körkörös bizarr mozdulatai, a beteg a nyelvét nem tudja kinyújtva tartani. A tüneteket a gyógyszeradag csökkentésével lehet mérsékelni, vagy más gyógyszert kell alkalmazni, de figyelembe kell venni, hogy ez miképpen befolyásolja az alapbetegséget. A látható kényszeres mozgásokat másfajta gyógyszerek és szerek is kiválthatják, de legsúlyosabb esetben skizofrénia kezelésekor is megjelenhetnek. A szakirodalom a skizofréniáról a következőket írja: “A skizofrénia nem egységes kórkép, összefoglaló neve a pszichotikus állapotok közé sorolt agyi betegségeknek, melyeknek közös jellemzője, hogy a beteg akarata, gondolatai és érzelmei szétesnek. A pszichotikus állapotok a realitásérzék elvesztésével, érzékcsalódásokkal, hallucinációkkal, az érzelmi élet zavaraival, téveszmékkel, tudatzavar jelentkezésével járó elmegyógyászati betegségek. Ez az állapot más betegségekben is előfordulhat, amikor a felsorolt tünetek közül csak egy-egy dominál. Mai nézeteink szerint több tényező játszik szerepet kialakulásukban, de e kórképek kiváltó oka lényegében ismeretlen.” Következménye az lehet, hogy “a beteg úgy rakja össze a külvilág történéseit, hogy azokból egy veszélyes, ijesztő kép áll össze. A tünetek elmúltával a beteg többnyire világosan látja a roham idején észlelt világ és tettei irracionális voltát. A betegség ezen aktív szakaszaiban a beteg veszélyes lehet önmagára és környezetére”. Orbán Viktor esetleges betegségéről nincsenek hivatalos információk. De miniszterelnök esetében az egészségi állapot nemcsak magánügy. Az ország polgárainak joga van tudni azt, hogy az országot mentálisan egészséges emberek vezetik. Ezért jogos igény az, hogy a polgárok választ kapjanak arra, hogy a látható tünetek mögött milyen okok, esetleg milyen betegségek húzódnak meg. Az ország sorsát meghatározó vezető esetében közérdekű információ az, hogy a mára teljhatalommal felruházott miniszterelnök milyen betegségben szenved, ha szenved. Ha a miniszterelnök beteg, és annak köze van a skizofréniához, akkor az alkalmatlanná teheti az ország vezetésére. A magyar közvéleménynek a megdöbbentő felvételek láttán joga van tudni, hogy Orbán Viktor skizofrén paranoiás betegségben, esetleg más neurotikus betegségben szenved vagy nem. Annál is inkább, mert kutatások egybehangzóan kimutatták, hogy valamennyi diktátor személyiségét skizofrén betegségek befolyásolták. A skizofrén beteg nem reálisan értékeli és érzékeli a külvilágot, tévképzetei, üldözési mániái alakulnak ki, paranoiás lesz, és téves helyzetfelismerése miatt a környezetére veszélyes válaszokat ad. Miniszterelnök esetében ez életveszélyes helyzetet idéz elő. A nyilvánosságra került felvételek alapján az ellenzéknek, a parlamentnek, a köztársasági elnöknek, de Orbán saját pártjának is fel kellett volna már régen tennie a kérdést a miniszterelnöknek, hogy milyen gyógyszereket szed, milyen betegséggel kezelik, és szakembereknek nyilatkozniuk kell arról, hogy az adott betegséggel kormányozhat-e valaki egy országot úgy, hogy hatalmának gyakorlatilag nincsenek korlátai. A kérdés felvetése nem illetlenség, hanem demokratikus minimum. Ha Amerikában egy elnökről ilyen felvételek jelennének meg, szemei, arca gyanúsan megváltozik, tekintete zavaros és vizenyős, az ország azonnal tudni akarná, hogy mi baja van, mivel kezelik, és alkalmas-e egy ország vezetésére. Ebben semmi rosszindulat nincs, a vezető tartozik a népének azzal, hogy az erre vonatkozó tényeket közli.

Tegnap hoz egy levelet a postás. Nincs rajta címzett. Na, minek írt már megint a viktor, miért nem hív fel telefonon? Nézem jobban a levelet: ingyenes hallásvizsgálat. Aha! Előbb megvizsgáltat, érdemes-e felhívnia egyáltalán. Ügyes!

A 4 levél kampányt a Kövér testvérének a nyomdája nyomta egyenként cirka 850 millió ft összegben . Nem a Fidesz pártkasszából fizetik.

Nem rezsiharc kell ide, hanem el kell zavarni a felcsúti tahót: Lemaradozó magyar gazdaság Visegrádi fejlődés: Lengyelország is lehagyta hazánkat az egy főre jutó GDP-ben Magyarország immáron az utolsó helyen kullog az egy főre jutó GDP-t tekintve a visegrádi országok között. Szlovákia 2007-ben előzte meg hazánkat, Lengyelország az elmúlt évben. A környező országok közül pedig éppen Románia jön a nyakunkra. A helyzet 2014-ben aligha javul: a hivatalos prognózisokban kétszázalékosra becsült gazdasági növekedéssel Magyarország legfeljebb csak tartani tudja a régiós ütemet, miközben az is kérdés, hogy a választásokat követően nem lesz-e szükség újabb költségvetési kiigazításra. Ez utóbbi ismételten negatívan hathat a bővülési – és így a felzárkózási – kilátásokra. Az uniós csatlakozás egyik legfontosabb eleme volt, hogy az újonnan belépő tagállamok fokozatosan felzárkózhassanak a nyugati társadalmak termelési és életszínvonalához: a minden évben elkészítendő konvergenciajelentések elvben erről szólnak, nem a hiánycél eléréséről. Magyarország a belépéskor – tíz évvel ezelőtt – az uniós egy főre jutó átlag GDP 63 százalékát érte el, 2012-ben 67 százalékot. A visegrádi államok közül tíz éve csak Csehország volt jobb helyzetben, 78 százalékról indultak (nem is jöttek sokkal feljebb), míg Szlovákia 57, Lengyelország pedig 51 százalékos szinttel következett a sorban. A lengyelek 2012-ben már a magyar szinten tartottak, szlovák szomszédaink pedig bőven e felett jártak: a visszaeső görögök előtt, 76 százalékon. A helyzeten az unortodox gazdaságpolitika tavalyi sikerei sem tudtak érdemben javítani: a régiós lemaradásunk nem csökkent. A Közép-európai Egyetem kutatói, Koren Miklós és Szeidl Ádám (Hornok Cecília, Kovács András, Szilágyi Bálint és Szilágyi Katalin segítségével) készítettek egy a magyarországi és a régiós gazdasági adatokat interaktív grafikonokon ábrázoló – kommentárok nélküli – weboldalt. Az adatok minden esetben az Eurostattól származnak, a kutatók számításai azonban lehetővé teszik, hogy az évközi statisztikákból is lássuk, miként állunk a régióban – például az egy főre jutó GDP-t tekintve. A Defacto.ceu.hu-n közölt ábrákból az pedig látszik, hogy Magyarországon tavaly a harmadik negyedév végére sem sikerült az egy főre jutó GDP-t 10 ezer euró fölé vinni, miközben Lengyelországban stabilan tartották ezt a szintet. Igaz: a vásárlóerő-paritáson számolt (tehát az árkülönbségeket is kiszűrő) mutató esetében már jobban állunk, e szerint ugyanis legalább képesek voltunk tartani az ütemet a lengyelekkel. Magyarország az uniós csatlakozás óta eltelt tíz évben először tavaly vált a régió éllovasává a növekedést tekintve: a harmadik negyedéves növekedés üteme a legmagasabb volt a régióban. Igaz: ez leginkább egyszeri tényezőknek (a mezőgazdaság gyenge 2012-es teljesítménye utáni bázishatás, és az autóipari beruházások termőre fordulása) a következménye – az év egészét tekintve a mérleg nem lesz ennyire kedvező. Nem jó előjel a jövőre nézve sem, hogy közben a beruházási ráta nálunk a legalacsonyabb (a GDP 18 százaléka), a termelékenységi mutatók a legrosszabbak, az export növekedési üteme is a legalacsonyabb. Eredményt e tekintetben csak a bérköltségek csökkenésében tudtunk elérni, ám ez is leginkább a leértékelődő nemzeti valutának a következménye. Hazánk egyetlen tekintetben azonban valóban jó tanuló lett: az egyensúlyi mutatók Magyarországon a legjobbak (ha nem számítjuk a külső eladósodottság és az államadósság mértékét, amely továbbra is a legmagasabb). A költségvetési hiány nálunk a legalacsonyabb, ahogyan a fizetési mérleg egyenlege is Szlovákia után a második legjobb volt tavaly félévkor. Az inflációs mutatóban is jól állunk, a rezsiharcnak hála novemberben Magyarországon volt legalacsonyabb a mutató. Kis szépséghiba persze, hogy a régió többi országában már korábban sikerült moderált szintre vinni az indexeket, amelyek rendre ott is beestek egy százalék alá – általában állami beavatkozás nélkül is. (Ennek persze oka, hogy nálunk az áfa- és egyéb adóemelések időről időre feljebb lökték az árakat, ezzel növelve az inflációs várakozásokat is – ez volt az ára a „megszorítások nélküli” kiigazításnak.) A jövő térségi szinten biztatónak ígérkezik, ám a régiónak nem Magyarország lesz a motorja. Az Erste pár napja közölt elemzésében arra számított, hogy a hét kelet-közép-európai állam (a visegrádi négyeken kívül még Szerbia, Románia és Horvátország tagja a csoportnak) átlagában a GDP-növekedés 2014-ben 2,2 százalékra gyorsul. Ez kétszerese az euróövezetének, miközben az elemzők szerint tovább csökken a térség országainak költségvetési hiánya, a folyó fizetési mérlegek pedig továbbra sem szállnak el. Ugyanakkor Magyarország a térségnek nem lesz az éllovasa. Az mindegy is, hogy az előrejelzés mindkét évben a magyar kormányzat által jelzettnél kisebb növekedéssel számol. Lényegesebb ennél, hogy az előrejelzési horizonton tulajdonképpen Horvátországnál nyújt csupán Magyarország összességében jobb teljesítményt. Az elemzők úgy vélik, a választások után akkor is újabb megszorítások következhetnek, ha – amint valószínűsítik – a jelenlegi kormány marad hatalmon. Az uniós támogatások előfeltétele ugyanis, hogy a költségvetési hiányt a GDP 3 százaléka alatt tartsuk, márpedig „akadnak” ezzel kapcsolatban kockázatok. Ez továbbra is gyengítheti a növekedési esélyeket, ahogyan az Erste Group szerint nem szabad megfeledkezni a devizahitelesek megmentésének újabb köréről sem, ami „jelentős kihatással lehet a bankszektorra, a forint árfolyamára és magára a gazdaság egészére”.