Még lejjebb – Áder János szólt a nemzethez

„Először a maszlagot, mi is a kötelessége egy demokratának, ja, ő már csak tudja. Aztán a maszlagnál is maszlagabbat, hogy tudniillik ő roppant széles körben tájékozódott, mielőtt a döntését meghozta, még újságokat is olvasott. Aztán – lévén szövegírói is beláthatták, hogy ez az út sehová nem vezet – nemes egyszerűséggel hazugságra fordította a szót, mondván, aláírja a negyedik alkotmánymódosításról szóló törvényt, mert azt parancsolja neki az alkotmány, aláírja, mert mást nem tehet, aláírja, ha tetszik neki, ha nem. Ha nem volt választása, mint ahogy állításával szemben igenis volt, akkor miért vizsgálódott előtte – kérdezhetnénk, ha csupán ezen az egy részleten múlna e kiállás mélységes hiteltelensége, őszintétlensége, ne szépítsük, aljas volta. De ez hamis volt minden gesztusában, minden elhibázott levegővételében, minden félig kinyökögött szavában, minden sunyi pillantásában. Hamis, akit az utolsó elharapott szava után olyan gyorsan kellett lekeverni, mint még senkit.

Íme, Áder János, az utolsó emberarcú fideszes, egy Schmitt alá, aki soha nem fog választani, mindig azt teszi majd, amit a gazdája parancsol neki. S még azt sem hisszük, hogy emiatt különösebben szégyellni fogja magát.”