Társadalommérnökösítés, vagdalkozás, maszatolás

„Ez jelenthetné akár egy méltányos tandíj- és ösztöndíjstruktúra kialakítását is. Hoffmann Rózsa ehelyett pénzt vesz el a felsőoktatásból, hogy aztán azt szuperkedvezményes ajándékhitelek formájában adhassa vissza az ifjúságnak. A hitel természetesen hosszú távon fenntarthatatlan a kormány számára – valamiféle kedvezményes diákhitel-rendszerre egy tandíjas oktatásban szükség van, de brutálisan alacsony kamatozással értelmetlen a tandíjak bevezetése is.

Jön viszont a röghöz kötés is, amelyet a kormány egyetlen vagány és indokolt felsőoktatási lépésének tartok. A magyar felsőoktatást lehet és kell szidni, ám bizonyos részei képesek olyan minőségű munkaerő előállítására, amely külföldön is versenyképes tud lenni. Az ilyen munkaerő elvándorlása hatalmas probléma az ország számára, ezért a közösség pénzéből megszerzett tudástőke hordozóit akár protekcionista intézkedésekkel is hasznos az országban tartani. A röghöz kötés tulajdonképpen a tudásexport megvámolása.

A kötelező hazai munkavállalás sokak szerint alapvető EU-jogokat sért, de miért lenne ez igaz? Egy önként vállalható tanulmányi szerződésről van szó – ilyet lehet kötni a magyar kormány helyett akár az Audival, vagy a PriceWaterhouseCoopers-szel is. (...)

A jobban működő felsőoktatáshoz természetesen felelősségteljes döntésekre és számos esetben határozott értékválasztásra van szükség. Az Alternatíva szerkesztőségi véleményétől eltérően korántsem tartom például egyértelműnek, hogy Magyarországon állami pénzből kellene tömegesített felsőoktatást finanszírozni. Ilyen értékválasztásokat azonban Hoffmann Rózsa - még ha azok meg is jelentek a kormánykommunikációban - mindeddig szemmel láthatóan nem mert/tudott keresztülvinni.”