Magyar Külügyi Intézet: a WikiLeaks-botrány nem okozott komoly kárt

A WikiLeaks-botrány nem okozott komoly diplomáciai kárt sem az Egyesült Államoknak, sem az érintett országoknak – hangsúlyozták azon a tanácskozáson, amelyet a két évvel ezelőtt kirobbant, több százezer amerikai diplomáciai iratot érintő kiszivárogtatási ügy hatásairól rendeztek kedden a Magyar Külügyi Intézetben. A tanácskozáson a visegrádi országok és a balti államok magas rangú diplomatái, valamint külügyi és biztonságpolitikai szakértői vettek részt.

A négy visegrádi ország – Szlovákia, Magyarország, Csehország és Lengyelország – és a három balti állam – Észtország, Lettország és Litvánia – egyfajta hiánypótló kutatást kezdett a WikiLeaks-ügyről – tájékoztatta az MTI-t Rácz András, a külügyi intézet tudományos munkatársa, aki a közös kutatási program koordinátora. Utalt arra, hogy a tágabb Közép-Európában - beleértve a balti államokat is – ilyen jellegű, átfogó, egységes módszertani kutatást még nem végeztek. A sajtó valamennyi országban alapvetően a botrányokra kiélezve foglalkozott a kiszivárogtatási ügyekkel, de tudományos igényű kutatás eddig még nem készült.

A szakértők részvételével május elején kezdődött, hat hónapig tartó kutatáshoz a Nemzetközi Visegrádi Alap biztosított támogatást, és a tanulságokat a tervek szerint október végéig könyvben összegezik. Rácz András szerint a „hetek” közös munkájának két fő célja van. Az első az egész kiszivárogtatási ügy általános feltárása és összehasonlító elemzése. A másik cél pedig az, hogy a szélesebb közönség minden érintett államban átfogóbb és pontosabb képet kapjon a történtekről.

Az intézet munkatársa elmondta, hogy az eddigi kutatásnak több tanulsága van. Egyrészt - mint hangsúlyozta – nagyon fontos látni, hogy a kiszivárogtatott diplomáciai iratokban szereplő megállapítások nem az amerikai külpolitika hivatalos álláspontját jelentik, és messze nem tartalmazzák az összes információt, amelyet a washingtoni külügyminisztérium, a State Department az egyes országokról tudott. A szóban forgó, a nagykövetségek által küldött jelentések, táviratok nagyon érdekes, történeti jellegű forrást jelentenek, de semmiképp nem számítanak „abszolút” forrásnak. Ezért elengedhetetlenül fontos, hogy megfelelő kritikával kezeljék őket.

Rácz András úgy értékelte, hogy a kiszivárogtatási botrány a diplomáciára kettős hatást gyakorolt. Egyrészt nyilvánvalóan sérült a diplomácia egyik alapfeltételének számító diszkréció, hiszen napvilágot láttak olyan anyagok, amelyek nem kerülhettek volna a nyilvánosság elé. Ennek ellenére az egész ügy komoly kárt nem okozott sem az Egyesült Államoknak, sem az érintett országoknak. „Presztízsveszteséget igen, de komoly kárt nem” – mondta a külügyi intézet munkatársa, aki ezt azzal indokolta, hogy mind az Egyesült Államok, mind az érintett országok diplomáciája „nagyon okos és nagyon mérsékelt magatartást” tanúsított. A hivatalos reakció mindenütt nagyon visszafogott volt, ezt magyarázzák azok az alapvető geopolitikai, geostratégiai érdekek is, amelyek például a visegrádi és a balti államokat rendkívül erősen a transzatlanti közösséghez kötik, és ezek nem változnak. „Az ügy kellemetlen volt, nyilvánvalóan boldogabbak lettünk volna nélküle, de stratégiai érdek-, vagy értékváltozást nem okozott” – jelentette ki Rácz András az MTI-nek.

A két évvel ezelőtt kirobbant „cablegate” botránnyal kapcsolatban a résztvevők felidézték, hogy az amerikai külügyminisztériumnak küldött nagykövetségi táviratok, jelentések titkosságukat tekintve különböző fokozatúak voltak, különleges volt a nyelvezetük, és a tartalmuk jól tükrözte az amerikai diplomácia érdeklődését többi között a közép-európai régió országainak bel- és külpolitikája, azok főbb területei iránt. Ez utóbbiak között említették a szóban forgó államok transzatlanti elkötelezettségét, orosz kapcsolatait, továbbá Afganisztánnal és Iránnal kapcsolatos politikai magatartását. Magyarország vonatkozásában az egyik résztvevő hétszáz üzenetről tett említést.

A kiszivárogtatási ügy által felvetett dilemmák között említették a felszólalók az átláthatóság és a titkosság dilemmáját, valamint azt a kérdést, hogy hol húzódnak az átláthatóság határai. Rámutattak a „digitális diplomácia” korszakának kihívásaira, és ezzel kapcsolatban a kiszivárogtatásokat elkerülhetetlennek nevezték. Mindennek ellenére a fő megállapítás az volt, hogy a WikiLeaks-botrány nem a diplomáciát, csak annak „arculatát” változtatta meg. Mint ahogy nem okozott semmifajta változást az Egyesült Államok és a kelet-közép-európai térség országainak kapcsolataiban sem. Az ügy tanulságait azonban mindenképpen tanulmányozni kell.

Az amerikai hatságok Bradley Manning közlegényt gyanúsítják azzal, hogy a WikiLeaks kiszivárogtató portálnak titkos diplomáciai iratok százezreit szolgáltatta ki; hadbírósági tárgyalását szeptemberre tűzték ki. A portál alapítója a jelenleg Nagy-Britanniában tartózkodó, 40 éves ausztrál állampolgár, Julian Assange, akinek portálja hozzávetőleges becslések szerint csaknem 400 ezer amerikai diplomáciai táviratot szerzett meg, és az elmúlt két évben jelentős részüket át is adta médiapartnereinek. Assange-ot, aki korábban Svédországban élt, a stockholmi hatóságok szexuális bűncselekmények gyanújával körözik két egykori munkatársának feljelentése alapján; egyikük nemi erőszakkal, másikuk szexuális zaklatással vádolja. Egy londoni bíróság a közelmúltban úgy döntött, hogy Assange-ot ki kell adni Svédországnak.