Pártok félidőben: hozzágyengült a Fidesz az ellenzékhez?

Csütörtökön tartotta kétéves értékelőjét a Republikon Intézet Pártok félidőben címmel. A ránézésre korosztályban, stílusban, státuszban és talán foglalkozásban is meglehetősen vegyes nézőközönség az A38-on találkozott délben, hogy a 2010-es választások óta a politikai életben lezajlott folyamatokat értékelje, illetve meghallgassa három elemző véleményét a ciklus hátralévő részére vonatkozóan. Lakner Zoltán, Kumin Ferenc és Tóth Csaba Ceglédi Zoltán kérdéseire keresték a választ.

Arról, hogy sikert vagy kudarcot hozott-e az elmúlt időszak a kormány számára, Kumin Ferenc elmondta: „hatalmas teljesítmény”, hogy a Fidesz-KDNP vezető pozíciója továbbra is megkérdőjelezhetetlen Magyarországon. A politológus-közgazdász, a Századvég Alapítvány elemzője kifejtette: a válság miatt bajba került országok vezetői ebben az időszakban jelentős támogatottságot vesztettek, sőt sok helyen már nem is ők vannak kormányon. A politikai mérleget az tükrözi leginkább, hogy „a rendszerrel szembeni megnyilvánulások nem érték el a kritikus szintet, a nyugalom rendkívüli” – vélte. Kumin szerint a stabilitás, a nyugalom forrása a kétharmad, az egyedüli többség. Az elemző megjegyezte, a parlamenten kívül voltak olyan jelenségek, amelyek kikezdhették volna a stabilitást. Példaként az LMP népszavazási kezdeményezését, illetve a különböző tüntetéseket hozta fel.

Lakner Zoltán felhívta Kumin, valamint a „nyugalom” szó kapcsán mozgolódó hallgatóság figyelmét, hogy a politikai stabilitást és a társadalmi stabilitást nem szabad összekeverni. „A Fidesz korábbi ígéreteit változó minőségben tudta betartani, az viszont kétségtelen, hogy voltak problémás megnyilvánulásai Orbán Viktornak” – jelentette ki. Az elemző szerint a kormányfő számos problémát pontosabban érzékel politikustársainál, ugyanakkor neki sem sikerül társítani a megfelelő megoldóképleteket. „Az »egyedül vagyunk a világban és küzdünk-megoldóképlet« például sehová nem vezet” – utalt Orbán belföldön gyakran gyakorolt unióellenes kommunikációjára. Lakner elismerte, hogy a Fidesz jelentős előnnyel rendelkezik a pártpreferenciákat illetően, de véleménye szerint ez az előny relatív, ha az egész népességre vetítjük a számokat. „A kérdés, hogy az ellenzék miért nem tudja saját javára fordítani az erősségeit” – tette hozzá.

A Fidesz eredményeit ahhoz érdemes viszonyítani, amit maga a párt korábban ígért – kapcsolódott be Tóth Csaba. A Republikon szakértője szerint a kormánypárt hiába nyugtatja magát a közvélemény-kutatási adatokkal, mert nem lehet azt mondani, hogy azok örökké ugyanazt az eredményt mutatják majd.

Az a korábbi elgondolás, miszerint a Fidesz középen áll, és csak a szélsőjobb előretörése valósulhat meg, ma már nem áll, hiszen a Fidesz is eltolódott a centrumból – vélte Tóth, majd hozzátette: ma már számolni kell az LMP-vel, a DK-val, sőt, a Millával is. „Az újonnan létrejövő, valóban civil mozgalmak – amelyek sajtóját nem a KIM-ből szervezik – azok a bal oldalán, a demokratikus oldalán állnak a Fidesznek.” Tóth emellett megjegyezte, politikai értelemben nem lenne nyugodt, ha a Fidesz politikusa lenne.

Akik hátat fordítottak

A közelmúltbeli mérésekből kiderült, a Fidesz támogatottságának csökkenésével arányosan nőtt a bizonytalanok tábora. Arra a kérdésre, hogy mely társadalmi csoportok távolodtak el a kormánypárttól, Kumin Ferenc nem tudott egyértelmű választ adni, de megjegyezte, ők vannak többségben a társadalom egészét tekintve. „Amit biztosan lehet tudni róluk, hogy nem voltak erősen elkötelezett választók, de sajnos nem látunk a fejükbe” – mondta. Kumin felhívta a figyelmet: hiába próbál majd' minden párt és pártszövetség rájuk támaszkodni, mert könnyen lehet, hogy jelentős részük el sem megy szavazni.

A bizonytalanok döntését saját háztartásuk gazdasági állapota, munkahelyük esetleges elvesztése és egyéb életkörülményeik is befolyásolhatják. „Akik itt lehetünk csütörtök délben, valószínűleg közelebb állunk a politikához; mi azt gondolhatjuk, hogy magasztos eszmék határozzák meg a választást, pedig egy nagy túrót!” – közölte Kumin.

Lakner egyetértően leszögezte: ő sem gondolja, hogy a választókat eszmék vezetnék. „Az ingadozó szavazói réteget 10 évvel ezelőtt is saját anyagi frusztrációi irányították.” Ha a Fidesz szavazókat vesztett, annak a társadalmi problémák meg nem oldása az oka, az új adóterveket pedig ne is említsük – mondta. Emlékeztetett ugyanakkor, hogy az MSZP karrierjében is volt egy olyan időszak, amikor korrigáltak: 2007-2009 között volt, hogy „elkaptak egy ágat a zuhanórepülés közben”.

Lakner szerint társadalmi egyenlőség tekintetében romlanak az adatok, és nincs olyan megoldás, amelyről a Fidesz állította, hogy azzal rendelkezik. A Fidesz esetében azonban törzsszavazó-bázisról is lehet beszélni, őket pedig életkörülményeiken túl a kormánypártra rendkívüli módon jellemző identitáspolitika is vezeti. Az elemző megjegyezte, nem tudja, elég-e ez egy választás megnyeréséhez, „különösen, ha az ellenzék olyan tempóban halad tovább, ahogy eddig”.

A kérdés az: a választó elhiszi-e, hogy a rossz vezetés miatt rossz az ország, illetve a magyar állampolgárok helyzete; vagy a kormány kommunikációjával ért egyet, miszerint külső hatások okozzák a folyamatos problémákat – vetette közbe Kumin. Tóth erre Laknernek némileg igazat adva felelt. Szerinte fontos a gazdaság, de a Fidesz történtében éppen olyan fontos, hogy a párt milyennek tűnik. „Amikor mérsékelt, konszenzusos, az elmúlt rendszerrel is megengedő, akkor az jót szokott tenni a Fidesznek” – mondta, majd emlékeztetett, 2012 elején a Fideszben volt egyfajta konszolidáció, ennek pedig lehetett szerepe abban, hogy a nagyobbik kormánypárt kicsit megerősödött. Tóth szerint a szavazóbázis a Fidesz változásait elfogadja.

A közönség soraiból bekiabált kérdésre, hogy a Békemenet hozzájárulhatott-e az erősödéshez, az asztaltól annyit fűztek hozzá: annak csak a neve volt békés. Tóth arra hivatkozott, hogy az egyszeri eseményekkel nehéz folyamatokat magyarázni, és hogy ma Magyarországon a gazdasági folyamatok dominánsabbak. Lakner szerint viszont a Fidesz szavazóbázisa kifejezetten igényli a harci dobokat.

Mi van az ellenzékkel?

„Amilyen irányt Orbán beállít, azt a keménymag követi. Ezért jó egy erős vezető, és ez az, ami égetően hiányzik a politikai riválisok oldaláról” – mondta Kumin, aki ismét elsőként ragadta magához a mikrofont. Szerinte az ellenzékben ma nincs olyan vezető, akinek legalább minimálisan vezérlő hatása lenne, aki képes lenne befolyásolni és menedzselni. „Markáns vezető nélkül a küzdelembe beszállni egyenlő az öngyilkossággal” – jegyezte meg. Lakner erről később azt mondta, „a hideg rázza ki a karizmatikus politikai vezetőktől” de elfogadja azt, hogy a választóknak szüksége van egyre.

Az LMP-ről szólva a századvéges elemző azt közölte: szerinte a népszavazási kezdeményezés sikertelensége arra késztetheti a zöld pártot, hogy újragondolja álláspontját az ellenzéki együttműködést illetően. „Ez jó hír lehet a baloldalnak” – tette hozzá.

„Az ellenzék vicces téma, de én hajlandó vagyok ezt komolyan venni, sőt ezt javasolnám mindenkinek” – vette át a szót Lakner, aki szerint a Fidesz egyrészt hozzágyengült az ellenzékhez, másrészt vannak bizonyos közös pontok, amelyek kiindulópontként szolgálhatnak. Az ellenzéki együttműködésről azt mondta, addig el kell jutni, át kell gondolni, hogy elég volt-e két év a kísérletezésre, el kell dönteni, hogy a kicsik alkalmazkodnak-e a nagyokhoz avagy fordítva.

2010-ben a kétpólusú politikai tér szétesett, a választók erre ráütötték a pecsétet, a Fidesz pedig szuperhatalomként egyedül maradt. Ez azt is magával hozta, hogy a szétesett pólus helyén elindult a kavargás. Egy pólusképzési folyamat zajlik most, amikor az a kérdés, hogy létrejön-e egy új mező – fejtette ki Lakner, megjegyezve, hogy nem szabadna alábecsülni az ellenzék formálódását. Hozzátette azt is: „a folyamat nem úgy megy, hogy leülnek egy asztalhoz és másnap már 40 százalékon állnak”.

Az elemző szerint az egyik legfontosabb kérdés ezzel kapcsolatban az lehet, hogy érdekli-e az egyes ellenzéki pártokat a másik politikai múltja. Beszélt arról is, hogy a formálódás során a vezető személyének kiválasztása csak a jéghegy csúcsa. „Sírhat az ellenzék, hogy nincs erős vezetője, de hát ez egy helyzet, ezzel együtt kell élni” – mondta Lakner, odavetve: az ellenzék ezen vagy nyavalyog, vagy megpróbál azzal dolgozni, amije van.

Tóth mindezzel egyetértett, ugyanakkor felhívta a figyelmet: „a pályának a lejtése is nagyon fontos”. Kifejtette: a média, az egzisztenciális és a hatalmi viszonyok ma nem teszik lehetővé az ellenzék győzelmét. „Csodálom, hogy még nem került elő ma a »van-e demokrácia« kérdése” – viccelődött, amire a beszélgetést vezető Ceglédi Zoltán úgy reagált: „nem merünk erről beszélni”. Tóth emlékeztetett arra is, hogy a Transparency International elemzése szerint ma Magyarországon egyre inkább megfigyelhető az intézményesülő korrupció. „Emellett a média kisebbik, még szabad része elemi gyűlölettel viseltetik mindenki iránt, aki bármi volt 2010 előtt” – mondta, megjegyezve: ez egy olyan fontos probléma, amit az ellenzéknek meg kell oldania. A republikonos szerint ha ez nem sikerül, akkor mindenféle együttműködés dacára a rendszer el fogja lehetetleníteni az ellenzékiek előretörését.

Kumin szembeszállt, szerinte a ’90-es években is jobboldali médiatúlsúly volt. Ceglédi epésen megjegyezte: a Nézőpont Intézet évek óta azt állítja, hogy a Fidesznek kétharmados támogatottsága van, de azért ne kérdőjelezzük meg, hogy léteznek hiteles mérések is. „Lehet, hogy lejt pálya, de nézőpont kérdése, hogy merre lejt” – mondta az elemző, aki szerint szinte ő az egyetlen szakértő a jobboldalon, akivel szimpatizálnak manapság.

Mi újság a Jobbiknál?

Tavaly a Jobbik stratégiát váltott, elhitték, hogy attól, hogy bekerültek a parlamentbe, szeriőz párt lettek – mondta Kumin, hozzátéve: a Századvég méréseiből is az derült ki, hogy a szélsőjobb előretörése lassú, de egyenletes. Felmerült a kérdés, létezik-e a sokat hangoztatott üvegplafon, ami a Jobbik támogatottságának növekedését egy ponton megállíthatja. Erre Kumin azt mondta, létezik, de ez a Fidesz munkájának az eredménye, „nagyon jó ugyanis saját jobbszélének védelme”. Kumin úgy látta, a kormánypárt precízen meghúzza a határvonalat, hogy meddig lehet elmenni.

Tóth szerint ez nem igaz, a Fidesz ugyanis folyamatosan tolja jobbra saját origóját. „Nacionalista szövegeket tol, majd visszalép, aztán rájön, hogy minderre igény van, méghozzá ő maga teremtette meg azt.”

A Fidesz tudatosan definiálja szélsőségként az MSZP-t a Jobbikhoz hasonlóan – mondta Lakner. A Jobbik ugyanakkor csak azért nem tudott bizonyos területeken megnyilatkozni, mert a Fidesz nem adott neki teret, elvégezte helyette a feladatokat. „A Fidesz ígért rendcsinálást, a Fidesz akarta hazazavarni a külföldet, a Jobbiknak ezért kellett ennyire kimennie a szélre” – vélte.

Kumin nem értelmiségi

A jelenlévő, gyakran haragosnak tűnő hallgatóság kérdéseire válaszolva Kumin Ferenc elmondta: ő nem sorolja magát az értelmiséghez, mert az értelmiségi fogalom alapvetően azt feltételezi, hogy léteznek olyanok a társadalomban, akik megmondhatják, merre menjen az ország. 

Tóth Csaba arra reagált, hogy az LMP nem fog tudni megerősödni, ugyanakkor az, hogy nem gyűlt össze a népszavazáshoz szükséges aláírás, nem feltétlenül kárára vált a zöld pártnak.

Lakner arról beszélt, hogy mi tartja össze a Fidesz-frakciót. „Valószínűleg a szeretet és az elvi egyenesség, meg az, hogy egymás mellett ülnek” – mondta élesen. Az új szereplőket érintő kitörési víziókkal kapcsolatban az elemző leszögezte, ő nem hisz bennük, és inkább arra hajlana, hogy „a meglévő anyagból kell dolgozni”. Hozzátette: ez nem zárja ki, hogy bizonyos civil szereplők később mégis pártot alapítanak. „Sokaknak tisztázniuk kell identitásukat, tartalmi tisztázásokra is szükség van, továbbá el kell dönteni, hogy mit kívánnak nyújtani a választóknak” – mondta.