Már a szerződés aláírásakor bekalkulálta az Alstom, hogy nem tudja beszerezni a típusengedélyt, legalábbis erre utal, hogy a szerződésbe ezt is belevették vis maior eseményként. Mivel ez megtörtént, az Alstom nem kötelezhető kártérítésre.
Három feltételhez kötik a BKV és az Alstom képviselői a 2006-os szerződésben a vis maior minősítést: az az előzetes típusengedély kiadásához, a felek jóhiszemű eljárásához, illetve a lehetséges összes fellebbezés benyújtásához. Az Alstom elvileg mindhárom kritériumot kipipálta: többszöri nekifutásra, de megkapták az előzetes típusengedélyt, a szükséges fellebbezéseket benyújtották - a Népszabadság szerint legfeljebb a jóhiszeműségük vonható kétségbe, ami kérdéses, hogy számít egy nemzetközi perben.
A fővárosi önkormányzat legfeljebb kármentésre vállalkozhat az ügyben: a szerződés szerint ha a vis maior több mint hat hónapig fennáll, az Alstom és a BKV újabb szerződést köthet, vagy éppen felmondhatja azt. Ha a BKV a felmondás mellett dönt, akkor a főváros és az állam köteles megfizetni a leszállított áru, a kapcsolódó szolgáltatások eredeti szerződésben rögzített árát és az Alstom szakembereinek hazaszállítását. A leszállított árut a BKV ráadásul köteles átvenni, még ha nem is tud vele mit kezdeni.