Orbán is a régi fasiszták klónja, csak nem tud róla

2019. augusztus 23. 13:42

Ungváry Rudolf
24.hu

A rendszer aljassága felülmúlja az egykori nyilasuralmat is. Interjú.

„Szokott még kurvaanyázni, mikor úgy érzi, kétségbe vonják a magyarságát?

Ha kell, megteszem. Van olyan helyzet, amikor világosan ki kell fejezni valamit; akkor nem a modor számít, hanem az, amivel szembekerülök.

Mivel kerültünk szembe?

Egy olyan rendszerrel, amelynek aljassága felülmúlja az egykori nyilasuralmat is. Az legalább nyílt volt. Ez a rendszer azonban a demokrácia álarcát ölti fel, és ettől úgy tűnik a mainstream képviselőinek, hogy »sérültek a demokrácia törvényei«. Sérültek a fenét, nincsenek! Ami van, az csak a látszat. És vannak olyan körülmények, amikor ezt egyértelműen ki kell mondani.

Egy elemzésben nem kurvaanyázok, de ha emberek előtt állok, ahol röviden és velősen kell fogalmazni, akkor indokoltnak tartom.

Függetlenül attól, hogy sajnos a nyelvhasználat miatt látszólag azokkal kerülök egy táborba, akik teljesen más okból ragadtatják magukat ilyesmire. De ezt a keresztet vállalnom kell.

A nyilas rémuralom a Balatoni nyaralóban is előkerül, ahogy a kommunista időszak is. Mégsem éreztem indulatot a könyvben, inkább derűs szemlélődés és fanyar irónia jellemzi, miközben tételesen bemutatja, hogy a 20. század őrülete hogyan tört derékba sorsokat. Miért?

A retorika teljesen más műfaj, mint a szépirodalom, mindkettőt lehet színvonalasan művelni. Az egyik pillanatban – sajnos – őrjöngök, a rá következő pillanatban pedig igyekszem nagyon megértő lenni. Nehezen uralkodom magamon, hajt a vérem, másrészt a helyzet és a műfaj szabja meg, milyen eszközökkel élek. Annak különösen örülök, hogy ez a regény nem csúszik el énem másik irányába. Ez csodálatos dolog, mert azt jelenti, hogy még ép vagyok.

A könyvben felbukkan a Balaton híres festője, Egry József is, aki a legnagyobb kataklizmáról is meg tudott feledkezni, ha megpillantott egy szép naplementét. Ön is így van ezzel?

Ehhez nem kell balatoni naplemente. Elég, ha Székesfehérváron leszállok a piros, alacsony platójú vonatról, és kerékpárral elindulok ebben a teljesen jelentéktelen, hatodrangú, közép-kelet-európai, szürke, kies tájban a Balaton felé. Az, ami a Sárszentlőrincen, Nádasdladányon átvezető harmadrendű országúton haladva körbevesz, másodpercek alatt feledteti velem mindazt, ami előtte felgyűlt bennem.

Most is szokott ilyet csinálni?

Persze, hogy szoktam, még csak 83 éves vagyok. Biciklizek, evezek, síelek, sífutok, ameddig tehetem.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu:8080/trackback/153739

Ajánljuk még a témában