Náci gyerekgyilkosságok helyszínére költözik a CEU

2018. december 05. 21:18

Hangulatos nyugat-bécsi épületegyüttesbe költözik Budapestről a CEU – de a századelős kórházpavilonok a XX. század egyik legborzasztóbb történetét rejtik: beteg, fogyatékos gyerekek százaival kísérleteztek, majd végezték ki őket itt a náci időkben. Bécs örül, hogy új funkciót adhat a sötét múltú épületegyüttesnek.

2018. december 05. 21:18

A Bécs nyugati részén elterülő, hangulatos, ligetes parkban álló mai Otto-Wagner-Spital kórház 1907-ben nyílt meg, akkoriban Európa egyik legnagyobb és legmodernebb egészségügyi intézményeként. A főleg ideggyógyászattal és pszichiátriával foglalkozó intézmény pavilonépületeinek sorai fölé egy gyönyörű szecessziós templomépületet húztak fel.

A kórház az Anschluss után a náci idők egyik legsötétebb fejezetének helyszínéül szolgált: egyike volt azon intézményeknek a Német Birodalomban, ahol „életre alkalmatlannak" titulált beteg emberek és gyermekek szándékolt, tervszerű meggyilkolását végezték az eugenika jegyében. 

A náci Németországban már 1933-ban törvényt alkottak az öröklött betegségekkel terhelt, skizofrén, vak, süket, testi deformáltsággal vagy más veleszületett fogyatékkal élő emberek sterilizálásáról, amihez nem is volt szükség az érintettek beleegyezésére. Hitler később elrendelte a gyógyíthatatlannak ítélt betegek orvosi eutanáziájának lehetőségét: első körben az agykárosodott, skizofrén, szellemileg visszamaradott gyermekekre került sor, majd ezt kiterjesztették a felnőttekre is. Az érintett betegeket kijelölt intézményekbe szállították, a gyerekeket méregtablettákkal, méreginjekcióval, szándékos megbetegítésekkel, a felnőtteket pedig gázkamrákban, szén-monoxiddal ölték meg. 

Ilyen intézmény lett 1940-ben a nyugat-bécsi kórházból is, ahol ideggyógyászati és nevelő intézetet rendeztek be a beteg gyerekek számára – és ahol a fogyatékos és nevelhetetlen gyermekeket emberkísérleteknek, kínzásoknak vetették alá. Legalább 789 gyermek halt meg az intézmény falai között a náci időkben. Volt, akiket szándékosan lassan betegítettek meg, hogy természetesnek tűnjön haláluk, másokat pedig halálra éheztettek. A gyerekek holttesteit alapos vizsgálatoknak vetették alá. A hozzátartozókat félrevezető, hamis információkkal látták el a gyerekek halálokáról.

Az intézmény első vezetője Erwin Jekelius volt, akit 1945-ben menekülés közben a Vörös Hadsereg katonái fogtak el, majd a Szovjetunióba szállították őt, ahol 1948-ban az eutanázia bűncselekménye miatt 25 év kényszermunkára ítélték, és egy gulágon halt meg 1952-ben. Utóda, Ernst Illing 1942 és 1945 között vezette az intézményt, a háború után akasztás általi halálra ítélték őt a tevékenysége miatt.

A háború lezárultával, 1945 júniusában bezárták az intézményt. A kórház falai között történt szörnyűségekről 2002-ben nyílt meg egy kiállítás a helyszínen, egy évvel később pedig lámpások sorait helyeztek el a kertben a meghalt gyerekek emlékműveként.

A kétezres években több ötlet született és hosszú viták zajlottak a hatalmas épületegyüttes újrahasznosításáról, funkciója újragondolásáról, mostanáig lezáratlanul.

A CEU 2018 folyamán döntött a Budapestről Bécsbe való költözés mellett, és végül az Otto-Wagner-Spital egy részébe fog beköltözni. Nem véletlen, hogy a Bécsi Kereskedelemfejlesztési Iroda vezetője azt közölte a Euronews-zal„Az Otto Wagner Spital nagyon régóta szerepel azon a listán, amelyet Bécs érdekében szeretnénk hasznosítani. A bécsi városvezetés és a mi ügynökségünk, amely az idetelepülést bonyolítja, már régóta kerestük, hogy ennek a hatalmas ingatlannak megfelelő funkciót találjunk”. 

Arról még tárgyal Bécs és a CEU, hogy a diákok szállásai is a kijelölt területen vagy más környéken legyenek.

Összesen 293 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
áfonya
2018. december 08. 00:07
Ceu gender oskolában tanítják tököd vagy a pixist balról jobbra vagy fordítva vagy lefelé vagy fordítva vakard ,,,Mert minden másfelé vakarózás annyiféle nemű ..... De ez még semmi már németeknél a hajfonatról nézésről öltözködésről az óvodában a jó szemű bolsevik kommunisták megtudják állapítani hogy a gyerkőc szülei nácik e..... aszhittem hol a merkel náci kommunista asszonyság csak a migrik simogatásához a petri csészék elmosásához ért ,, sok oldalú. A CEU mint egyetem, mint szellemi műhely sosem létezett. A CEU egy teleshoppos üzleti trükkel ránk tukmált gyógyító hatású műanyag golyó volt, amit ha kisszekrényre helyezünk az ágytámla mellé, akkor elmúlik tőle a köszvény és a visszér. Egy nagy semmi volt, amit amint nekiállt vizsgálni a hatóság, hogy mégis milyen alapon árulják gyógyhatású készítményként, nekiálltak foltozgatni, átcímkézni, külföldi elismervényeket lobogtatni, mintha meg lehetne javítani egy műanyag golyót. Kijelöltek egy faházat, hogy az az egyetem, ahol az a tudás született meg és gömbölyödött a bolygó legkiválóbbjára, amit nekünk, ostoba bennszülötteknek idehoztak. És amiért alig kértek valami kis apróságot cserébe, csak épületet, pénzt, tanárokat és felhalmozott tudásanyagot. Ami igazán nem nagy ár a gyógyhatású golyóért, vagyis a kőleves legfontosabb alapanyagáért, a kőért. Az amerikai, tehát kurva jó, ha nem hiszed el, akkor egy büdös, mucsai fasiszta vagy! Kétféle külföldi befektetés van. Az egyik tudást, vállalati kultúrát, pénzt hoz, infrastruktúrát épít, és a tisztességes haszon egy – megérdemelt! – részét viszik haza a tulajdonosok. A másik a meglévő, lehetőleg az adófizetők pénzéből létrehozott tudásra, kultúrára, infrastruktúrára telepszik rá, semmit nem tesz hozzá, de minden egyes ott megtermelt forintot kiszipkáz az országból. Az elsőre szerencsére rengeteg példát hozhatunk az elmúlt évek külföldi, például autóipari beruházásaiból, az utóbbiból pedig kettőt érdemes említeni: a Horn-kormány privatizációit és a CEU-t. Privatizáció és CEU; mind a kettő ugyanazon a végtelenül primitív modellen alapult. A Horn-kormánynak lelki igénye volt az idegen érdekek kiszolgálása, és még ennél is jobban szerették a hirtelen jött hatalmas bevételeket. Amiket soron kívül le lehetett nyúlni, miután a kisebbik részéből megajándékozták a népet. Számukra ez jelentette a gazdaságpolitikát, csak éppen nem az aranytojást tojó tyúkot vágták le a mát ünnepelve, hanem a tyúkot, így nem az arany kezdett el hiányozni a kasszából, hanem az étel az asztalról. Odaadták a franciáknak a vízhálózatot, akik köszönték szépen és fix haszonnal számláztak. Sem tudást, sem vállalati kultúrát, sem beruházást nem hoztak. Amit építettek, azt a tervezhető, akár általunk is lehívható EU-s forrásokból és az állami hozzájárulásokból finanszírozták. A CEU pont ezt csinálta! Kaptak egy épületet, elcsábították a hazai felsőoktatás színe-javát, a magyar egyetemi tanárok és professzorok teljesítménye és kutatásai alapján pályáztak mindenhova és szívták el azt a pénzt, ami olyannyira hiányzik a magyar felsőoktatásból azóta is. Hozzátették a követ és azóta eszik a levest. Az végtelen ideológiai elfogultság, a tudományos munkának hazudott pimasz káderképzés, a hallgatóknak feladatul kiadott kormányellenes tüntetések és külföldi sajtókampányok csak arra szolgáltak, hogy elfedjék az alapproblémát. Azt az alapproblémát, hogy a CEU igazából semmit nem tett hozzá a magyar felsőoktatáshoz, a magyar tudományos élethez, de rengeteget elvett. Úgy rabolta ki, úgy szipolyozta ki, mint gyarmattartó a gyarmatot, és közben elvárta, hogy ünnepeljük, rajongjunk érte. A CEU páratlan kiválósága mellett egy megfontolandó érvet hallhattunk eddig. Azt, hogy rengeteg külföldi hallgatója van, akik szeretik Magyarországot, rajonganak a Budapestnek nevezett ékszerdobozért és jó hírünket viszik a nagyvilágba. Ha ez így lenne, akkor fentebb említett rablás-sorozatért kijáró dorgálásról még el is feledkezhetnénk, mert vagyunk, lehetünk annyira nagyvonalúak. Csak sajnos nincs így. Pár hete büszkén hozta a hírt az Index, hogy egy cseh rendezőkiszasszony filmet készített a magyari disztópiáról, olyan elképesztően buta hazugságokat vitt a vászonra, miszerint politikai alapon tagadnak meg egyesektől orvosi ellátást a katonákkal őrzött kórházakban. A rendezőkisasszony elmondása szerint mindezeket egy Budapesten élő, a CEU-n hallgató barátjától hallotta. Ennyit a jó hírünk keltéséről és a CEU hasznosságáról. Kösz a semmit, viszlát Bécsben!
puszika
2018. december 06. 18:04
Ott majd Ignateff elvtárs kedvére nyilatkozhat.................ha mer!!
mucsay
2018. december 06. 17:47
épületekről meg költözésről: oda kéne figyelni kicsit az elsimonra, a soros rádió épületet keres, nehogy a karácsony szelleme még a végén megszállja és felajánljon egyet nekik.
afterall33
2018. december 06. 14:20
Te szent kleofás!! Ez egy adaptált rémtörténet? Kreativitás: 5 Kajmán háború a javából !
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!