Előválasztási dilemmák

„Előválasztás kell! – harsogta hivatalosan ezúttal az utódpárt. Sok helyütt, de a főpolgármester-jelölt esetében feltétlenül. Sőt a minap már az is kiderült, hogy megtalálták a »legalkalmasabb« jelöltet Horváth Csaba személyében. Ha valaki elfeledte volna, ő az a szocialista politikus, aki néhány éve még ingyen BKV-jegyet ígért, ami azóta is a baloldali demagógia szállóigéjeként bukkan fel újra és újra a közéletben – megnevettetve a budapesti lakosok nagy részét. A kérdés viszont most nem is ez, hanem inkább az, hogy mennyire vehetünk komolyan egy olyan politikai procedúrára tett ígéretet, amely az elmúlt években tucatszor vetődött fel az egyre kaotikusabbá váló ellenzéki térfélen, de sosem lett belőle valóság.

Ha röviden kellene válaszolni erre a húsba vágó kérdésre, akkor azt lehetne mondani, hogy semennyire. És nem csupán azért, mert már sokadszor folyik ez az üres színjáték a szemünk láttára, hanem azért is, mert néhány hónapja kaptunk egy olyan ígéretet, hogy még ebben az évben le fog zajlani a folyamat az őszre kidolgozott feltételek szerint. Ami eddig nem történt meg.

Horváth Csaba nevét bedobták ugyan a sajtónak, de arról nem tudtak egyetlen értelmes szót sem kinyögni, hogy milyen feltételek mellett, ki és hogyan szavazhatna. Hogy lehetne regisztrálni a ténylegesen »hithű« szavazókat? Miként lehetne kiszűrni azokat, akik egyébként Tarlós Istvánt támogatnák? Ki venne benne részt? És még sorolhatnánk a kérdések tucatjait.”