Más világ

„Most nézem ezt a borzalmat a propagandamédiában és ha már ott nem tudjuk, akkor itt kell kimondani az igazat: a hajléktalanságból a szociális bérlakásprogramon és a jól működő szociális hálón keresztül vezet ki az út. Ez az út előre, semmi más. Csakhogy akik mindezt megtehetnék, mert olyan helyzetben vannak, nem segíteni akarnak. Ez már akkor nyilvánvaló volt, amikor anno a Város Mindenkié aktivistájával ott voltunk a Honvédelmi és Rendészeti bizottságban (!!!), mert el akartuk érni, hogy ne pénzbüntetéssel akarják fenyegetni a hajléktalan embereket.

Az akkori elnök, Kósa Lajos még azt sem hagyta, hogy az érintett elmondja a gondolatait, ott, abban a Házban, ahol mindannyiunk érdekeit figyelembe kellene venni. Ha valakinek volt joga megszólalni ott, az az érintett lett volna. De elvették tőle. Nem hagytuk annyiban, én olvastam fel a hajléktalan aktivista történetét, és úgy higgyék el, ahogy mondom, a mai napig nem bírtam teljesen feldolgozni.

Ott van bennem minden egyes szava és annak az ülésnek minden egyes perce.

Nagyon súlyos életről beszélek és elképesztően tisztelem azt az asszonyt, aki mindebből fel bírt állni. Felállt, ugyanakkor lakása nem lett, de ez nem az ő hibája és nem az ő felelőssége!

Sokkal inkább azoké, akik feladták a szolidaritás, az empátia törvényét és akik kapzsi módon kiszívják az ország pénzét. Ezért nincs szociális háló, ami megtart, amikor zuhansz és nincs szociális bérlakásprogram, ami esélyt ad az igazi otthonra. És ugye feltűnt, hogy már akkor a Honvédelmi és rendészeti bizottság tárgyalta a javaslatomat, ami egy szociális probléma. Ez önmagában beszédes.

És most itt vagyunk. Rájöttek, hogy pénzük nincs a hajléktalan embereknek, és ami nincs, azt nem lehet elvenni. Hát akkor elveszik azt, amijük van.

Beszél a síma modorú államtitkár, szakmailag ostobaságot állít, ezért agyatlan sorosozással próbálja hitelteleniteni azokat, akik helyesen látják és mutatják az irányt. Sőt, tesznek érte, cselekednek, dolgoznak. Ők a kormány helyett is valós segítséget nyújtó civilek.

Ahol én most vagyok, ott a civilek munkájára támaszkodik a kormányzat, értik, hogy a közösségbe civil részről beletett energiával az ország egésze erősödik. Más világ, tudom. De megígértem, hogy ami itt jól működik, azt megtanulom, hazahozom.

Addig is, látjuk, hogy otthon az érintetteknek most nagyobb szüksége van segítségre, mint valaha. Erre kell most gondolnunk, amikor döntéseket hozunk.”