Törökország mindig itt lesz a szomszédban

2018. október 11. 07:59

Erdoğant és politikai rendszerét joggal éri kritika, de ettől ő még tényező. A magyar ellenzék viszont egyre kevésbé az.

A magyar ellenzék hangos nemtetszését fejezte ki a török elnök magyarországi látogatása kapcsán. Azt kívánták demonstrálni, hogy a magyar kormány diktátorokkal szövetkezik, ez pedig a magyar jogállam leépítésének egy újabb állomása. Szándékuk ellenére azt sikerült bebizonyítaniuk, hogy az ország vezetésében, a politikacsinálásban semmi keresnivalójuk sincs.  

Miközben a jelentős európai vezetők egymás után tárgyalnak a török vezetővel, addig a honi ellenzék karantént vizionál köré, ami nem kívánatossá tenné őt európai szalonokban.

Az igazság azonban nem is állhatna távolabb az ellenzék elképzeléseitől. Bár Erdoğant és politikai rendszerét joggal éri kritika, azonban egyetlen épeszű európai politikus sem mellőzi őt vagy becsüli le a jelentőségét. Erdoğannak kulcsszerepe van a migrációs krízis megfékezésében, az ő akaratán múlik, hogy milliókat ereszt útnak Európa irányába vagy sem. Az sem mellékes, hogy Törökország térségének egyik legmeghatározóbb katonai, politikai és gazdasági ereje.

A török stabilitás megőrzése európai érdek is,

egy esetleges gazdasági csőd magával ránthatná nyugati partnereit is, a politikai instabilitás megingása pedig a migrációs nyomás megerősödését idézhetné elő. Egy belpolitikai káoszba fulladt Törökországból milliók indulnának el, nem csak az ott veszteglő migránsok, hanem a török lakosok közül is. Abba pedig jobb nem belegondolni, hogy az említett politikai káosz milyen folyamatokat indítana el a Közel-Keleten, aminek hamar Európa is érezné hatását.

A magyar kormány külpolitikai iránya egyértelmű: nekünk magyaroknak a németekkel, az oroszokkal és a törökökkel kell a legmegfelelőbb viszonyokat kialakítanunk. A történelmi tapasztalataink azt mutatják, hogy ez a három hatalom mindig meghatározó lesz a térségünkben. Lehet fintorogni – és alkalmanként indokolt is – a felsorolt országok politikai berendezkedésén, ez azonban nem gátolhatja meg a kormányt abban, hogy a magyar érdekeket szem előtt tartva jó kapcsolatot tartson fenn ezekkel az országokkal és vezetőikkel.

Orbán éppen erre törekszik. Nem hagyja teljesen egészében Angela Merkelre a török elnökkel való tárgyalásokat, saját jogán akar tárgyalni a magyar miniszerelnök is. Joga van hozzá, felhatalmazása van rá, Magyarország érdekében megegyezéseket kell kötnie vele.

A régi reflexek lépnek működésbe az ellenzék politikusaiban, amikor igyekeznek visszatartani az ország vezetőit attól, hogy jelentős világpolitikusokkal tárgyaljanak. Magyarország szerepét ők úgy képzelik el az Európai Unióban, hogy a nagy országok által megkötött egyezségek alázatos végrehajtói kell, hogy legyünk, nem lehet aktív külpolitikánk. Amiről megegyeznek a fejünk felett, azt majd mi is kötelező jelleggel jónak kell, hogy tartsuk.

Pedig Magyarországnak vannak saját érdekei,

amiket nem rendelhetünk alá semmilyen másik érdeknek, pláne abban az időben, amikor Európa jövőjéről teljesen mást gondolnak a kontinens egyes vezetői. 

A török-magyar kapcsolatokról tudni kell, hogy a török hódoltság pusztító időszaka után évszázados hagyományai vannak a török-magyar szövetségnek és együttműködésnek. Nem csak az első világháborúban voltunk szövetségesek, a magyar forradalmak menekültjeit is rendre befogadta a Török Birodalom. Nincs semmi okunk arra, hogy ezt a jó viszonyt most felrúgjuk, hogy ne törekedjünk arra, hogy gazdasági és biztonsági kérdésekben ne keresnénk a jobb együttműködés lehetőségét.

Az ellenzék ezt másképpen látja, ebben a véleményében pedig váratlan helyről kapott segítséget. Szerencsésnek mondhatja magát a baloldal: egy olyan politikai gondolkodó és globális stratéga, mint Fluor Tomi is osztja azt az ellenzéki véleményt, hogy Erdoğan elnökkel nem szabad tárgyalni. 

Nem szeretném, ha Magyarországon olyan politikai berendezkedés alakulna ki, mint Törökországban vagy Oroszországban,

de ennek esélyét egyelőre nem is látom. Csak egy választásokon győzni képtelen ellenzék látható, akik kapcsán az, hogy ők mit állítanak az országról, illetve a török és orosz partnereinkről, a legkevésbé sem érdekli a választókat.

A választókat a realitás érdekli, és ennek kapcsán abból indulhatunk ki, hogy Törökország és Oroszország akkor is meghatározó tényezők lesznek térségünkben és a világban, amikor a ma létező Európai Unióról már csak a történelemkönyvek emlékeznek meg.

vissza a teljes nézetre