Álljunk hozzá empatikusan. Kurva szar lehet ukrán nacionalistának lenni.
„Ukrajna jelenkori tragédiája abból fakad, hogy a kijevi vezetés rendre úgy dönt, hogy lecsatlakozik a ruszkikról. A ruszkik ezt nem nagyon nézik jó szemmel, mégiscsak a »közel-külföldről« van szó, oroszul beszélnek (vagy annak egy dialektusát, amit »ukránnak« neveztek el), a kikötőket meg nem szívesen engednének át a NATO-nak. Legnagyobb balszerencséjük azonban az, hogy a »Nyugat«, ami az értelmiségiek álmaiban létezik csak, nem tart rájuk valódi igényt. És még ha tartana is, akkor sincs elég tökük, hogy lépjenek. Vajon az »ukrán elit« (haha) belegondolt már abba, milyen a mai Európa? Pedig Porosenko még meg is támogatta a karmestert, amikor szegény átmeneti isiászban szenvedett, mégis mit remélnek? (Igaz, a keleti szlávoknak – másképpen: oroszoknak, ne bonyolítsuk – az isiász afféle testvériséget is szimbolizálhat. Porosenko úgy érezhette, otthon van Európában.) És ha ez nem illusztrálta volna eléggé a hivatalos európai politika állapotát, igazán vethettek volna egy kósza pillantást a Judith Sargentini & Co.-ra.
Viccet félretéve az ukrán nép alapvetően tényleg együttérzést érdemel, hiszen ez mégiscsak az az ország, ahol egy turista is vehet atomtöltetet egy lejárt svájci csokiért cserébe. Az elitjük nem éppen tiszteletre méltó, talán szívesen vennének új múltat és történetet, létezésük valódi oka az, hogy pufferként funkcionálnak a ruszkik számára. Kijeven kívül a placcok döntő többségén semmit sem kéne változtatni, hogy lehessen forgatni egy Mad Max-filmet, miközben a borzalmasan korrupt nagyfejűek olyan órákat villantanak Kijev belvárosában, amiből meg lehet venni néhány afrikai országot. Ebben a helyzetben nem csoda, ha a kollektív lelkiállapot helyrerázására kínált legfőbb termék a meglehetősen földszintes nacionalizmus lesz.
Mindez csak azért jutott eszembe, mert az ukrán nackók most (újra) a magyarokat találták meg, hogy bűnbakot csinálhassanak belőlük. Rá lehet olvasni a sérelmeket és el lehet pusztítani. Ez normálüzem, nem is érdemes rajta meglepődni, mert a fent felvázolt nacionalizmus viszonylag kiszámíthatóan működik.”
Hónapokig tartó viták után megszavazták a Kijevet támogató hatalmas segélycsomagot Washingtonban: fegyverek, lőszer és pénz érkezhet Ukrajnába. Kérdés, mire lesz elég a segítség, és visszaüt-e a republikánusokra a szavazóik körében megosztó döntés.
A Politico forrásai szerint az ukrán erők eddig kétszer használták a nagy hatótávolságú rakétákat, az egyiket éppen egy krími orosz katonai bázis ellen.
Magyar sem több, sem kevesebb az elődjénél, Márki-Zay Péternél.
A felek megállapodtak abban, hogy 29 gyermek visszatérhet Ukrajnába, 19 pedig Oroszországba.
A biztonságpolitikai szakértő szerint az elkövetkező hónapokban várhatóan még nagyobb intenzitású összecsapásokra lehet számítani.
Erről az Ukrajna NATO-tagságát sürgető Manfred Weber beszélt a baloldali Népszavának.
Célunk, hogy az emberek rémálma, a háború eszkalációja helyett a liberálisok rémálma, a nemzeti erők nemzetközi együttműködése valósuljon meg a CPAC-en – mondja Szánthó Miklós. Miért tiltanak ki újságírókat a rendezvényről? Milyen esélyei vannak a jobboldalnak az EP-választáson és az Egyesült Államokban? Mit gondol a Magyar Péter-jelenségről? Interjú az Alapjogokért Központ főigazgatójával.
Minden eddiginél nagyobb szükségünk van egy új Európai Parlamentre.
