A kötcsei klán kultúrharca

„Figyeljünk azonban a részletekre: Orbán Viktor a harci állapotot élesen elválasztotta a célállapottól Kerényi Imre búcsúztatásán, vagyis, s bár könnyen adná magát a következtetés, úgy tűnik, mégsem önmagában a harc a cél. Amiből persze az következik, hogy az Orbán-korszak, ha kiteljesedik a hosszú harcok után, végre harctalan lesz. Ettől függetlenül nem feltétlenül békés, de a vízió szerint övéi a kardcsörtetés után végre megpihenhetnek, és mindenki a neki szánt helyén lesz, ott, ahol Orbán Viktor elrendelte. Nem lesz többé kétely, nem lesznek félreérthető szavak, mondatok, tettek, minden világos lesz, és egyértelmű, eleve elrendeltetett. A közmunkás gyereke állami iskolába kerül, és nagy valószínűséggel közmunkás lesz, a középosztálybelié szakmunkás, az államtitkáré pedig, aki gyerekét drága, kiemelt oktatást biztosító magániskolába menekíti, a végén biztosan Kötcsén köt ki.

Lesz állami kórház, amivel Orbán Viktor szerint egyébként semmi baj nincs, de azért a kötcseieknek lesz kiemelt ellátásuk, lesznek Pasa parkiak és olyanok, akiket az otthonukból való kiebrudalás fenyeget. Kiépülnek a párhuzamos rendszerek, s ezek egyike azoknak, odafönt, akik most épp a kultúra újradefiniálásán tépelődnek, a térhódításon, a korszak kiteljesítésén, megrészegülve saját merészségüktől, hogy ők most újraosztják a lapokat, és kikezdhetnek bárkit. Annak a nevét tűzhetik zászlajukra, akikét csak akarják, s ha neki ez véletlenül nem tetszik, mit se számít, legfeljebb megalázzák őt is. Semmi sem szent, cserébe minden megengedett. Most dől el, ki lesz fönt, ki alul, kinek a világába épül be a 13 milliós BMW X3-as, és kiébe a Suzuki Swift. Ez aztán a kultúrharc a javából, ez lesz talán a legvégső, amíg el nem jutunk a célhoz, Orbán Viktor vágyott világához, ami Kerényi Imre nélkül tényleg nem lesz ugyanaz, mert minden hibája ellenére ő még talán tudta, hogy a Gucci cipő a Louis Vuitton táskával és az Audemars Piguet Royal Oak típusú gyémántberakásos automata karórával nem más, mint ordenáréság.”