Juncker-beszéd: Amerika másolása?

2018. szeptember 13. 10:40

A State of the Union EU-s változata a további föderáció erőltetésének és a tagállamok visszaszorításának jelképe.

2018. szeptember 13. 10:40
Szilvay Gergely
Mandiner

State of the Union, azaz Az unió állapota – ez volt a címe Juncker, az Európai Bizottság elnöke szerda reggel elmondott beszédének. Juncker sok apróság és unalmas bürokratikus kérdés, például az óraátállítás taglalása közben egy-két érdekesebb gondolatot is megengedett magának, többek közt az EU szuverenitását hangsúlyozta, miszerint ideje, hogy az EU a nemzetközi porondon szuverénként lépjen fel.

Lehet ezt a „bátor és vagány”, vagy a „nem meghunyászkodó” szinonímájaként is értelmezni, s Juncker hangsúlyozta, hogy az EU szuverenitása a tagállamokéból táplálkozik, amellett létezik, nem váltaná azt fel, de mégis a nemzetek feletti szint megerősítését lehet belőle kiolvasni. Nem szükségszerűen, de logikusan gondolkodva, ismerve Juncker álláspontját és előéletét.

Valójában azonban már maga a State of the Union-beszéd is figyelemre méltó. Mi sem jogosabb egy EU-jellegű nemzetközi szövetség esetében, hogy annak egyik vezetője beszámol a dolgok állásáról. 

Nehéz azonban elsiklani afelett, hogy a State of the Union mint beszéd amerikai találmány. George Washington mondta az elsőt New Yorkban. 1801-ben Thomas Jefferson felhagyott a személyes beszéddel, mivel túl monarchikusnak találta (a brit királyi beszédeket látta bele), inkább egy hivatalnok olvasta fel jelentését. Woodrow Wilson volt az, aki 1913-ban újra maga mondta el a beszédet, 1934 óta hívják State of the Unionnak. Legutóbb értelemszerűen Donald Trump mondott State of the Union-beszédet, ami körül mindig nagy a felhajtás, ünnepélyes protokollja van, s egész Amerika figyeli, akár az Oscar-díjátadót.

Ezzel szemben az EU State of the Unionja egy álmos reggelen hangzik el minden különösebb protokoll nélkül, az Európai Parlament egy ülésén a sok közül.

Persze nem biztos, hogy ez baj. A State of the Union mint a beszéd címe ugyanis mégiscsak azt kommunikálja, hogy az Európai Unió számára az Amerikai Egyesült Államok a példakép, azaz a cél az Európai Egyesült Államok. Kiolvasható belőle még egyfajta kisebbrendűségi érzés is; el tudom képzeni, milyen jókat röhögnének az amerikaiak, ha nem lenne jobb dolguk, mint meghallgassák Juncker izzadságszagú, bürokratikus beszédét, s megtudnák, hogy ez a State of the Union európai változata. 

Miközben Amerikában a tagállamok azzal küzdenek, hogy visszaszerezzék az előző 160 év folyamán szépen megnyirbált jogköreiknek egy részét, amelyek láthatatlanul, folyamatosan csúsztak ki a kezeik közül – kivéve persze az államszövetségből való kiválás jogát, az a konfliktus ugyanis egy véres polgárháborúhoz vezetett. Az utóbbi pár évtizedben a tagállami jogköröket a szövetségi költségvetésből és különféle támogatásokból való részesülés korlátozásával nyirbálgatják: ha nem csinálod meg ezt és ezt, nem kapsz támogatást erre és arra. 

No és persze a „state's rights”, a tagállami jogok fogalma összekötődött a beszűkültséggel, a provincializmussal, a rasszizmussal – éppen a rabszolgatartás, a polgárháború és a déli államokban az 1960-as évekig fennálló, törvényi szegregáció miatt, amelyet ezzel a jelszóval is védtek. Azok az idők azonban régen voltak, a tagállamok jogai pedig nem kapcsolódnak szorosan ehhez a kérdéskörhöz, főleg nem 2018-ban.

Ennek ellenére – ha másból eredően is, de – az EU-ban is látjuk, hogy aki nem akar még több uniót, azt Verhofstadt, Cohn-Bendit és társai a populizmus, nacionalizmus és az ezek okozta véres háborúk veszélyének fenntartásával vádolja meg. 

A részletek mások, de a lényeg ugyanaz: a State of the Union EU-s változata a további föderáció erőltetésének és a tagállamok visszaszorításának jelképe. Amerika tagállamainak esete pedig ennek történelmi előképe. Ideje tanulni mindebből. 

Összesen 67 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Rike
2018. szeptember 14. 20:22
"Rengeteg szakember bevonásával, statisztikai számítások alapos elemzése után, úgy kalkuláltuk, hogy jelenleg nem áll rendelkezésükre elegendő forrás, az állampolgárok által befizetett TB-ből, hogy mindenki életét megmentsék, ezért "valahol meg kellett húzni a határt, ezért döntöttünk a 75 év mellett. Felelős kormányként, határozott, és megalapozott döntést kellett hoznunk. Többek között erre is felhatalmaztak minket újra, mikor 2018 áprilisában ismételten 2/3-dal nyertük meg a választásokat. Hosszútávon ez a magyar emberek javát szolgálja majd." - nyilatkozta a megosztó sorokat Dr. Nagy Anikó. Ezek a szemétládák 75 év felett nem akarják meggyógyítani anyátokat és apátokat. Mocsok náci banda. Szavazzatok Orbánra!
Bihari Hunor
2018. szeptember 14. 12:46
Egy hozzászóló így összegezte a globallsták és balliberálisokk internacionalista ideológiáját: "Remelem meg az en eletemben eljon az Europai Egyesult Allamok, fantasztikus lenne. Magyarorszag meg megmarad egy furcsa emleknek, nem lesz kar erte." Ez a gondolkodásuk lényege. Ez a szemlélet ÉRVÉNYESÜLT Strassbourban. http://mandiner.hu/cikk/201809..
Akitlosz
2018. szeptember 13. 16:18
"Amerika tagállamainak esete pedig ennek történelmi előképe. Ideje tanulni mindebből." Onnan még egy államot sem engedtek kilépni, amikor egyes államok ezt megpróbálták, akkor háborúval győzték le azokat és kényszerítették vissza az unióba. Hangzásra nem sok, de a gyakorlatban, jelentésben óriási a különbség a föderáció és a konföderáció között.
Akitlosz
2018. szeptember 13. 16:08
Az EU-nak pontosan akkora hatalma van, amennyit a saját tagállamaitól el tud venni. Az EU tagállamok annyira szuverének, amennyit az EU-val szemben meg tudnak védeni maguknak. Örökös érdekellentétben van tehát az EU a saját tagállamaival.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!