Az Európai Néppárt Európa-párti még egyáltalán?

„Orbán Viktor a nyári uborkaszezont kihasználva az európai integráció és a liberális demokrácia elleni keresztes hadjárat élére állt. A Bildben közölt, ötpontos programja világos: »az unió keresztény kultúrájának védelme a multikulturális ideológiai elutasítása által«; »a hagyományos család, valamint a gyerekek védelme, akiknek joguk van egy apához és egy anyához«; »a stratégiai nemzetgazdasági ágazatok védelme«; »a nemzeti határok védelme, a bevándorlás megállítása«; végezetül pedig »minden nemzet egyenlősége az unión belül«. A hitvallás lelkesedést váltott ki Orbán nagy csodálójából, az olasz belügyminiszter Matteo Salviniből, aki múlt héten ünnepélyes külsőségek között fogadta a magyar kormányfőt Milánóban.

A 2019. május 26-i EP-választásokat meghatározó vita ekképpen felfestve egyértelműnek tetszik: egyik oldalon a demokraták, a liberálisok és minden progresszív Európa-párti szövetsége a Lendületben a Köztársaság [Emmanuel Macron pártja – a szerk.] mintájára, a másikon pedig az illiberális, eurofób és protekcionista pártok koalíciója. A választók és a média szeretik így látni ezt az ütközetet, és én is örömmel vezetném ezt a frontális értékháborút. De még szívesebben venném, ha az európai politika elefántja, aki megbújik egy sarokban, nyíltan megvallaná szándékait, és állást foglalna. Természetesen az Európai Néppártról és kollégámról, Manfred Weberről van szó.

Orbán Viktor az Európai Néppárt tagja. Pártja, a Fidesz a Néppárt egyik legnépesebb delegációját adja. Mit jelent ez a társulás, amikor a magyar miniszterelnök a populista és xenofób szélsőjobboldal vezéreként állítja be magát? Vajon az a radikális fordulat, amit Sebastian Kurz osztrák, néppárti kancellár a szélsőjobbal szövetkezve végrehajtott, egy stratégiai irányváltást jelez előre az európai konzervatívoknál? Vajon az AfD, a Liga és a Rassemblement National [a francia Nemzeti Front utódpártja – a szerk.] csatlakozni fog a Néppárthoz, vagy szövetségre lépnek vele? Legitim kérdésnek tűnnek ezek számomra, kitűnő kollégámnak pedig felelni kellene rájuk, hogy felvilágosítsa polgártársainkat: a Néppárt még az Európa-párti táborhoz tartozik egyáltalán?

Jómagam ehhez a táborhoz tartozom, jobban, mint valaha: a világ jelenlegi állapota minden nappal megerősíti bennem azt a hitet, hogy a politikai integráció az egyetlen válasz az európaiak aggodalmaira biztonsági, migrációs, növekedési és munkavállalási kérdésekben. Ha az Európai Unió nem egy potenciálisan elsőrangú aktor a világpolitika színpadán, miért próbálná olyan görcsösen elpusztítani Vlagyimir Putyin, aki a nyáron a Duna partjára érkezett, hogy egy osztrák miniszternővel táncoljon, vagy éppen Donald Trump, aki a Fehér Házban két golfparti közt az olasz miniszterelnököt méltatja? Semmi sem biztosítja, hogy ez az aknamunka nem fog végül egy euroszkeptikus és eurofób többséget juttatni Strasbourgba jövő tavasszal. Pillanatnyilag pedig csak a megállapítást tehetem, hogy a Néppárt kétértelmű üzenetei által e katasztrófa elősegítésén dolgozik.”