A román fejleményekről

„Ma nem a hadsereg, hanem a NATO egyik legjobban dotált (évi 500 millió dollár), bizonyíthatóan több tízezer főt foglalkoztató belső elhárítás jelenti a mérleg nyelvét. A titkosszolgálatok korántsem csendes útitársak, hanem fokozatosan önálló életre kelnek, és szabadulnak ki a politika (azaz a többé kevésbé demokratikus, de mindenképpen demokratikusan megválasztott döntéshozók) ellenőrzése alól. Ma már nem a háttérből üzennek, hanem fekete-fehéren és az antikorrupciós harcot taktikai fegyverként használva gyakorlatilag eldöntik, kiből és mikor lesz tényező, vagy éppen börtöntöltelék.

A mai "ellenálló" értelmiség, és a vele tüntető és a multikban dolgozó vékony városi középosztály egyszerűen nem képes felfogni, hogy az ország növekvő demokratikus deficitje és a mindenkori kormányok csökkenő kormányzóképessége nem a mai (rosszul menedzselt, inkább nacionalista mint baloldali) PSD-hez és nem is Dragneához köthető. Hanem egy államépítési kudarcsorozat szomorú, de logikus eredménye.

Ha a belső háttérharcok és a nem transzparens külföldi lobbierők foglyul ejtik a borzalmas minőségű helyi politikát (Orbán-rendszerhez Orbán kell!), semmi más nem marad a pályán, mint az örökzöld kék szemű fiúk korlátlan hatalma.”