Ez a politika csődöt fog mondani

„Az első Orbán-kormány munkájában államtitkárként és miniszterként vett részt, 2002 után pedig megalapította és vezette a Fidesz kulturális tagozatát. Belülről figyelve az eseményeket, mit gondol, milyen metamorfózison ment át a Fidesz a kilencvenes évek második felétől?

Amikor a Professzorok Batthyány Körét megalakítottuk, azt hittük, a Fidesz ugyanazt a polgári ethoszt képviseli a politikában, mint ami előttünk is ideálként lebeg. 1998-ban úgy éreztem, segíteni tudok a tapasztalataimmal az akkor harmincas éveiben járó politikusgárdának. Az első Orbán-kormány szerintem jól dolgozott. A 2002-es megrendítő választási sokk, ami ezt a politikai közösséget és meghatározó egyéniségét, Orbán Viktort érte, rengeteg mindent megváltoztatott. Nyilvánvalóvá lett, hogy jelentős anyagi háttér nélkül még sikeres kormányzás esetén is nehéz nyerni. 2003-ban az Orbán Viktorral való beszélgetések arról győztek meg, hogy a Fidesznek sokkal erősebb kapcsolatot kell kiépítenie a szellemi élettel. Létrehoztuk a kulturális tagozatot, amely viszont néhány befolyásos politikus szerint »túl jól« működött. Utóbb az is elhangzott, hogy »ne erőltessük nagyon a dolgot«. Akkoriban vált egyre erősebbé a Fideszben az az irányzat, amelyik azt képviselte, hogy nem a hosszabb távon, nagyobb összefüggésekben gondolkodó néhány tízezer értelmiségi az érdekes. A választásokat közérthető, elsősorban az ösztönökre alapozó ígéretekkel kell megnyerni. Kétségtelen, a stratégia bevált, jelentősen hozzájárult a három kétharmados sikerhez.

Említette, hogy a stratégia bevált. Ezek szerint járható út lenne a populizmus, az ösztönökre ható politika hosszabb távon is?

Biztos, hogy nem. A kérdés sokkal inkább az, hogy mikor mond csődöt. Amíg nem lesznek súlyosabb gazdasági problémák, amelyeket a szavazók többsége is megérez, addig hatásos lehet. Akkor viszont az a tömeg, amely csupán pillanatnyi érdekeire figyel, rendkívül gyorsan elfordul bárkitől – a Fidesztől is – bármilyen irányba. A világban a jó életet – nem kizárólag, de nagyon nagy mértékben – a tudás teremti meg. Sem jól kormányozni, sem hatékony gazdaságot, oktatási vagy egészségügyi rendszert nem lehet működtetni a legkiválóbbak nélkül, de még a legkiválóbbak felével sem. (…)

Az imént liberális konzervatívnak nevezte magát. A mai Magyarországon túl sok babér nem terem azoknak, akik hasonlóan határozzák meg magukat. Az úgynevezett polgári Magyarország fogalma pedig – értsen bárki bármit is alatta – kiüresedett, politikai termékké nyilváníttatott. A jelenlegi viszonyok között, egy nem kis részben ellenséges közegben meg lehet-e ezeket a fogalmakat tölteni úgy tartalommal, hogy vonzó alternatívát kínáljanak?

Nehéz feladat, nagyon erős az ellenszél. De sokakkal együtt gondoljuk úgy és hiszünk abban, hogy a polgári Magyarország nem politikai termék, hanem társadalompolitikai cél. Ha lenne nálunk stabil, a politikai hatalomtól nem függő, biztos megélhetéssel rendelkező polgári réteg, akkor lenne rá igazán esély. Az országban zajló folyamatok kifejezetten gátolják ezt a szélesebb kört érintő szellemi és anyagi polgárosodást. A politikában, a gazdasági életben szinte megszűnt a verseny. Ennek következményeként az »örök nyertes« ellustul, arrogánssá, parancsokban gondolkodóvá válik. Hiányzik az intelligens közbeszéd, ennek is »köszönhető« a bizalmatlanság megerősödése, a durva viselkedésmód elterjedése. Ha az elit bunkó módon viselkedik, akkor ez az átlagember számára sajnos példaként szolgál. Ez ellen mindannyiunknak fel kell lépnünk, mindenkinek saját magán kezdenie a változtatást. Csak ezen az úton haladva tudjuk megvédeni belső függetlenségünket, biztosítani értékelvűségünket, bízni a jogi keretekben, példával és munkával hozzájárulni a polgári Magyarország megteremtéséhez.”