A magyar kultúra liberális vagy baloldali

2018. július 28. 09:55

A Fidesz harmadik jelentős győzelme után elérkezett az idő, hogy a pozitív diszkriminációt kiegészítse, és sok tekintetben felváltsa a széles körű negatív diszkrimináció, és valamiféle egyetemes tisztogatás vegye kezdetét a szellemi életben. Interjú.

2018. július 28. 09:55
Radnóti Sándor
Népszava

Szakács Árpád cikksorozata, a Magyar Idők cikkei vagy Békés Márton megszólalása nagy vihart kavart a kulturális életben. De befolyásolja-e bármennyire is a közgondolkodást mindez?

A Fidesz harmadik jelentős győzelme után elérkezett az idő, hogy a pozitív diszkriminációt kiegészítse, és sok tekintetben felváltsa a széles körű negatív diszkrimináció, és valamiféle egyetemes tisztogatás vegye kezdetét a szellemi életben. Erre tesz javaslatot a hivatalos napilap politikai súlyával támogatva, olykor fegyelmezett pártkatonákat vagy szolgálatkész opportunistákat sem kímélve Szakács Árpád rendkívül ostoba és tudatlan cikksorozata. Nem azonosítanám ezzel a kísérlettel Békés Márton fölvetéseit, aki kiragadott és nagy port fölvert negatív kritikai megjegyzései ellenére voltaképpen egy pozitív kérdést vet föl, azt, hogy miképpen lehetne létrehozni egy színvonalas állami, politikailag elkötelezett, hivatalos kultúrát, s ennek érdekében még belső vitákat is javasol, abból a naiv meggyőződésből kiindulva, hogy a létező, független kultúra már halott.

Megvalósítható egyáltalán e törekvés demokratikus eszközökkel?

Valóban, miképp is lehetne? Én ennek jelenleg három akadályát látom. Az első az, hogy az elképzelt kultúrának nincsenek jelöltjei. A második az, hogy a legkülönbözőbb rehabilitálási és újraélesztési kísérletek ellenére a magyar kultúra (amely mindig első sorban irodalmi kultúra volt) lényegi tradíciója vagy liberális, vagy baloldali. Lehet természetesen kulturális forradalmat vagy ellenforradalmat kezdeményezni, de az nem éppen konzervatív gesztus, és önellentmondáshoz vezet. A harmadik akadály pedig eleve lehetetlenné teszi az ilyen törekvéseket, és ez a politikai lojalitás a minden nyilatkozó által vagy nyíltan hangsúlyozott, vagy evidens legelső föltételként értett ismérve. A kritika szabadsága minden modern kultúra előfeltétele. Még a fasisztoid alt-right kultúráé is, amely a fiatalabb, dinamikusabb és olvasottabb kormányhű szellemi alakulatoknak – például a 888.hu körének – nyilvánvaló mintája; teljes joggal, hiszen a mai magyar hivatalos politikai szellemnek három alapja az etnonacionalizmus, a politikai kereszténység és a rasszizmus. De eredeti megjelenési helyén, ahol Donald Trump elnökségével félig-meddig győzött, beleütközik az intézmények és a polgári öntudat erejébe, s ezért megőrzi szubverzív energiáit. Magyarországon ezzel szemben – független intézmények és polgári öntudat híján – a szubverzív energia egy politikailag teljes mértékben legyőzött, s ugyanakkor jelentős, eleven, tartalmas kultúrára irányul: nem nagy dolog a (politikailag) döglött oroszlánt rugdosni.

Mibe torkollhat ez a helyzet, lehetségesnek látja, hogy a kormány teljesen a saját képére formálja a kulturális életet?

A kultúrharc kimenetelét nem tudom megjósolni, de a létező magyar kultúra teljes megsemmisítését (betiltását, szankcionálását, stb.) valószínűtlennek tartom. Az Orbán-rendszer nem totalitárius; számos okból érdekében áll a politikailag megszorított vagy veszélytelen függetlenség fenntartása imitt-amott – a politikában éppúgy, mint a kultúrában. A kulturális mecenatúra még elfogultabb lesz, egyes posztok meginoghatnak, őrségváltások következhetnek be, s majd drukkolhatunk az olyan 1000 ezrelékig lojális, de bizonyos magaskulturális normákat ismerő személyiségeknek, mint amilyen Pálinkás József (volt), vagy Prőhle Gergely, Baán László. Ám ezek nem vernek föl nagy port egy vékony rétegen kívül, hiszen a magyar nemzeti öntudathoz – gondolhatnánk – szervesen hozzátartozó műemlékvédelem intézményes szétzúzása sem vert ki semmilyen biztosítékot.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 142 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
z.kovacs
2018. augusztus 09. 13:09
A következő sorokat küldtem Radnótinak. Lementem az utókornak mert nem biztos, hogy megmarad a honlapján: Nem meglepő, hogy önnek ilyen jó szimata van a rágalmazásokhoz, hiszen egy szakavatott személlyel állunk szemben. Lássuk csak, hogy mit állít ön Kassák Lajosról a KÖLTÉSZET - ÖNBÍRÁLAT NÉLKÜL, KASSÁK ÉLETMŰVÉRŐL - POSZTUMUSZVERSESKÖTETE ÜRÜGYÉN című irományában: "Kassák költészete végül is ebben az első periódusban az antikapitalista lázadás és a forradalmi illúziók költészete. Ezek az illúziók azonban akkor jelentek meg, amikor a politikai forradalom alapja megvolt Magyarországon. Más kérdés, hogy az objektív lehetőségek mellett a szubjektív faktor hoszszú ideig igen gyenge volt. S ezt nemcsak Ady magányossága mutatja, hanem Kassák akkori munkássága is, amely vígaszdal volt a forradalom helyett és elvont illúzió a forradalomról — a forradalom küszöbén. A különbség „csak" annyi, hogy Ady átélte és tudatosította a két forradalmi tényező egyenlőtlen fejlődésének ellentmondását, Kassák költészetében pedig csupán fölgyülemlett az kihordatlanul. A munkásság egy részének útjanincs dühe, és elsősorban egy vékony, háborúból és nemzeti maszlagból kiábrándult értelmiségi réteg tanácstalan lázadása visszhangzott Kassák Lajos tanácstalan költészetében. E baloldali érzelmű, de nem tudatos és politikus baloldali csoportok viszonyát március 21-hez szinte szimbolizálja a Visegrádi utcai kommunista pártközpont társbérlője, Kassák, aki nem ismervén föl a konkrét — tehát politikai — forradalmi helyzetet, elhúzódott az együttműködéstől az örök forradalom, s ezzel a szkepszis nevében. A forradalom néhány hónapja nem változtatta meg költészete alapstruktúráját, de előkészítette csalódását. A forradalom napjaiban egy előadásában a régi, „narkotizáló" művészet gerinctelenségével szemben emeli ki a Ma művészeinek morális forradalmát. E gondolat mögött, sőt, még Kun Béla igazságtalan vádjára adott válasza mögött is az a várakozás húzódik meg, hogy a Tanácsköztársaság kultúrpolitikájának privilegizálni kellene mozgalmát, mint az új rend egyedül adekvát művészi kifejezőjét. Ebben a követelésben újból egy olyan tendencia jelentkezik, amely végigvonul Kassák egész életén. Történelmietlenségének egyik oldaláról van szó, arról, hogy Kassák radikálisan szakított a múlt minden értékével, és elutasítja a kontinuitás lehetőségét régi és új művészet között. A szabad vers mindvégig megőrzött formájának ez az ideologikus jelentősége." Ugyanott: "Kassák munkásságából hiányzik az önkritika. Abban az értelemben is, hogy minden következmény nélkül elmegy saját, objektíve önkritikát tartalmazó versei mellett és abban az értelemben is, hogy minden következmény nélkül, szervetlenül fölmerülnek néha késői periódusában is a korai lázadás reminiszcenciái. Ez azonban csak megerősítheti azt a véleményünket, hogy Kassák munkásköltészetéből sohasem lett a munkásmozgalom költészete. Ez nem személyes életútjának kérdése. Az irodalmi denunciáns és nem az irodalomkritikus álláspontja volna Kassák különböző konkrét politikai állásfoglalásaiból vezetni le Kassák művészetének elutasítását. Ennél itt többről van szó, arról, hogy Kassák munkáshangja nem a létének és érdekeinek igaz tudatára ébredt munkás hangja. Világos, hogy a 19 utáni korszak történelmi körülményei megnehezítették egy nem provinciális művészet kialakítását a munkásélet tényeiből. Kettős értelemben is, a forradalom apálya és a munkásmozgalom válsága miatt. A miért lett ilyen? kérdésére adott magyarázat azonban nem lehet alapja egy életmű túlértékelésének. József Attila ugyanebben a korszakban lett a mozgalom valódi költőjévé, nem utolsó sorban azért, mert egész költészete a munkásosztály és a munkásmozgalom szenvedélyes önbírálatát is jelentette." Ez az akkori hatalomnak való gazsulálás az Irodalomtörténet hasábjain érhető tetten, és egy olyan szervilis magatartást tükröz, hogy az még Hegedüs Géza számára is sok volt, akit Nemeskürty Istvánnal szemben nem igazán lehet a Horthy-fasizmus Kulturkampfjának felelevenítésével vádoni (Az üvegalmárium). Hegedüs tanár úr a Kassák Lajos halhatatlansága című tanulmánynában kelt védelmére Kassáknak, ami jól mutatja, hogy a Kadár-korszask irodalomtörténeti berkeiben is lehetőség volt a századelő polgári értékeinek a vedelmére, és nem vált mindenki szükségszerűen megalkuvóvá. Ez Hegedüs Gézának sikerült. Mások pedig a szocilaista diktatúra akkori "Szakács Árpádjaként" tevékenykedtek, ahogy azt az idézett részletek is illusztrálják.
catalina9
2018. július 31. 13:52
A magyar kultúra liberális vagy baloldali" Az esztéta, filozófus, eszmetörténész, kritikus liberális vagy baloldali és eképpen lehetőleg zsidó, de még jobb ha homoszexuális...is!!
Peter8811
2018. július 30. 08:08
Nem, nem, a magyar kultúra az a bő gatya, a fütyülős barack és a fokos. A ti kultúrátok az a baloldali liberális kultúra az a szűk boxer elhagyott alsógatya, a nagy fütyülős Kovács Laci bácsi és a fokozatosan beszűkülő életszínvonal. Ez mind mind a tiétek Sanyikám.
Vakfolt
2018. július 30. 08:05
"Tisztogatás" A komcsik sohasem változnak. Ugyanazon fogalmak mentén nyomják száz éve! Maga a szó nem megújulást jelent, az efféle tévképzeteket felejtsük el, hanem arról van szó, hogy el kell távolítani azokat, akik szerint a vezetők szarul csinálják.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!