A nemzeti identitás, te hülye

„Az újra erősödő nemzeti identitás kárhoztatói két dologra nem tudnak válaszolni. Először is, mi tölti majd be a reményeik szerint szertefoszló hagyományos nemzeti, etnikai, vallási identitás helyét? A brüsszeli bürokratáknak hetven év is kevés volt ahhoz, hogy erre választ adjanak. Pedig, tegyük hozzá, keresték szorgalmasan, ebből született az Eurovízió, az eurolottó, vagy az Erasmus program és egy sor kedves, de a végső célt tekintve jelentéktelen intézkedés. Nincs velük semmi bajom, de azért egyiktől sem ver hevesebben a szív.

A másik nagy kérdés, hogy a hagyományos identitások helyett miért lesznek jobbak az újak? Mit nyerünk az európai földre importált iszlám radikalizmussal, vagy az olyan, az Egyesült Államokban az elmúlt negyven évben kikísérletezett identitárius mozgalmak által kialakított törésvonalakkal, mint a faji politikát a feje tetejére állító és emberéleteket követelő Black Lives Matter mozgalom, az állatok jogait az emberi jogok elé helyező, fizikai agresszióig jutó vegánok, a férfigyűlölő feministák, és a megannyi tiszteletet és jogokat követelő kisebbség, amelyek a legújabb kori liberális politika sárkányfogveteményéből keltek ki. Ezek, szemben a nemzeti identitásokkal, nagyon is kártékonyak és mérgezik a Nyugat mindennapjait. Nem kínálnak vonzó perspektívát.

The economy, stupid – ezt a mondatot függesztette ki James Carville kampánystratégia Bill Clinton irodájának az ajtajára. A híres politikai guru ma minden bizonnyal azt írná fel a nyugati médiának emlékeztetőül:

The national identity, stupid.”