„Kóbor czigányok” – hogyan szabad beszélni az oktatástörténetről?

2018. június 25. 12:58

Nagy vitát váltott ki az 1893-as Országos cigányösszeírás történelemkönyvben való szerepeltetése. Miért is?

2018. június 25. 12:58
Németh György
Vendégszerző

A Népszava június 7-i számában leleplező szándékú cikk jelent meg, a lap az Oktatáskutató- és Fejlesztő Intézet (OFI) 11. osztályosoknak szóló, Sztáray Miklós által írt történelem-tankönyvét szándékozott leplezni. Ebben szerepel ugyanis egy idézet, melynek forrása imigyen kerül azonosításra: „A kormányzati felmérésből, Országos cigányösszeírás, 1893”.

Az idézet azt van hivatva dokumentálni, hogy már az akkori kormány is erőfeszítéseket tett a cigányok oktatásba történő bevonására – érvényt szerezve a már akkor és ma is hatályos és mindenkire vonatkozó törvényeknek. És ma mégis ott vagyunk, ahol. Az idézet így szól:

Csakhogy a czigányok rendes iskolázása, illetve az általános tankötelezettség reájuk való kiterjesztése igazán nem könnyen és egyszerűen foganatosítható. Az egész és félkóbor czigányokat nem lehet gyerekeik rendes iskoláztatására bírni … Ez állandó kijátszása a népoktatási és kisdedóvásról szóló törvényeknek, pedig az államhatalomnak kötelessége azoknak érvényt szerezni, úgy a maga tekintélye, mint a polgárok jólétének érdekében. Ez azonban a kóbor czigányoknál csak kényszereszközökkel érhető el. Egy kis kegyetlenséget el kell követni a humanitás nevében. Az egyéni szabadság némi korlátozására kell magát elszánnia az államhatalomnak, hogy igazi emberi szabadságra neveljen egy jelenleg vadállat módjára szabad fajt”.

Az idézet kapcsán a diákoknak olyan kérdésekre kell választ találni, mint „Miben látta a korabeli tanulmány szerzője a cigányság felemelésének zálogát? Milyen módszert javasol? Mivel indokolja a szabadságjogok átmeneti korlátozását? Vitassátok meg, elfogadható-e és eredményes-e az általa javasolt módszer alkalmazása?”

A Népszava arról tudósít, hogy fentiek nagy vitát váltott ki egy „szakmai Facebook-csoportban”. A vitázók egyik része szerint ezzel minden rendben, a másik szerint ez „egy már »száz éve is hibás« gondolatot csak úgy lehetne megjeleníteni egy tankönyvben, mint abszolút rossz irányú intézkedést, ám a könyv szerzője erre még csak utalást sem tesz, sőt azt írja, hogy az akkori kormány részéről a fent leírt intézkedések segítő szándékkal történtek”. A lap által megkérdezett Radó Péter oktatáskutató, a kormány oktatáspolitikájának élénk kritikusa csak a kontextusban talált kivetnivalót (mert „nap mint nap idegengyűlölő propagandával mérgezik az embereket”), ellenben Trencsényi László, a Magyar Pedagógiai Társaság (MPT) elnöke szerint a tankönyv szerzője nem járt el korrektül, a forráselemzésnek csak a látszatát kelti. „Nem mutatja be elég sokoldalúan a problémát, és nem idéz más, jó példákat is tartalmazó forrást. A XIX. századi szakirodalomban azért ilyeneket is lehet találni” – vélekedett Trencsényi. Szerinte a feladat kérdései „sugallóak”, s „az emberi jogokról pedig szó sem esik bennük. Ha a szerző azt kérné a diákoktól, vizsgálják meg, mennyire felel meg a XIX. századi leírás az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatában leírtaknak, semmi gond lenne. A gond az, hogy a feladatban erről az oldalról teljesen megfeledkeztek”. A lap Radó és Trencsényi véleményét azzal emeli a cikk kopfjába, hogy a tankönyv faladatai „egyoldalúak és inkorrektek”.

A „Cigánynevelés, »egy kis kegyetlenséggel«” című Népszava-cikket rövidítve átvevő Index cikkének „A cigányok tanulásra kényszerítéséről ír a 11.-es történelemtankönyv”, a hasonlóan eljáró HVG „A cigányság tanulásra kényszerítéséről és kegyetlenségről ír egy gimnáziumi történelemkönyv” címet választotta. A 444 cikke „Kedves gyerekek! Szerintetek elfogadható, ha egy kis kegyetlenséggel kényszerítjük tanulásra az állatias czigányokat?” címet viselte, „állatias cigányok”-ra manipulálva az „egy jelenleg vadállat módjára szabad fajt”. A portál kiemeli, hogy a Népszava és az ATV által megszólaltatott szakértők „elsősorban nem a szöveg megjelenését nehezményezték, hanem azt, hogy a tankönyv nem ad elég támpontot az értelmezéshez, illetve hogy nem számol azzal, milyen társadalmi környezetben élünk”. A témával az ATV foglalkozott a leghosszabban. A tv-nek Setét Jenő „jogvédő” aktivista „előítéletes szöveg”-ről beszélt, Tordai Bence pedig azt mondta, hogy ilyen jellegű gondolatok korábban csak a Jobbik háza táján voltak fellelhetők, s az oktatási kormányzatnak egyértelművé kellene tennie, hogy ezek nem vállalható gondolatok. Az EMMI bejátszott reakciója szerint viszont nagyon is vállalhatók.

*

Egyetlen média sem tett kísérletet, hogy azonosítsa a szöveg szerzőjét. Az dr. Herrmann Antal (1851-1926) egyetemi tanár, nemzetközi hírű és rangú néprajztudós, cigánykutató; József főherceggel és Wlislocki Henrikkel együtt az úgynevezett „cigánytriász” tagja.

Megtanult cigányul, hónapokig vándorolt egy cigánykaravánnal, megfordult minden cigányiskola-alapításnál. Ha kóbor és félkóbor cigányokat „vadállat módjára szabad faj”-nak minősíti, akkor ezt személyes tárgyismerete okán és erkölcsi alappal teszi. Cigány ügyekben a kormány legfontosabb tanácsadója volt, bár hivatalos megbízatással csak 1916-19 között bírt. Ő volt az 1893. január 31-i cigányösszeírás szakmai vezetője, annak 1895 végén kiadott kötetének bevezető tanulmányában szerepelnek az inkriminált sorok. Nem sokkal később Néptanítók Lapjában (1896. 5. szám, január 30., 3-5.o.) „A cigányok és az iskola” címmel írt cikket. Ebben lényegében megismételte a bevető tanulmányban foglaltakat:

Az általános tankötelezettségnek a cigány gyermekekre való kiterjesztése azonban, amilyen fontos és szükséges követelmény, annyira nehéz feladat, amely a kóboroknál csak kényszereszközökkel érhető el. Rajtuk egy kis kegyetlenséget kell elkövetni a humanitás nevében az ő üdvökre. Az egyéni szabadság némi korlátozására kell magát elszánnia az államhatalomnak, hogy igazi emberi szabadságra emeljen egy jelenleg vadállat módjára szabad fajt. A nemzet azon kiskorúit, akikről természetes gyámolóik nem gondoskodnak a mai műveltség értelmében, az államnak kell gyámság alá vennie”.

*

Magam igencsak furcsállom, hogy Magyarországon vannak olyan „szakmai” Facebook-csoportok, melynek tagjai szerint az általános tankötelezettség cigányokra való kiterjesztése „egy már »száz éve is hibás« gondolat”, melyet „csak úgy lehetne megjeleníteni egy tankönyvben, mint abszolút rossz irányú intézkedést”.

Ám a könyv szerzője – neheztelnek – erre még csak nem is utal, sőt még azt hazudni is képes, hogy „az akkori kormány részéről a fent leírt intézkedések segítő szándékkal történtek.” Trencsényi László, a Magyar Pedagógiai Társaság (MPT) elnöke szerint lehetne „jó példákat is tartalmazó forrást” találni, ő a XIX. századi szakirodalomban tud ilyenekről. Valóban, az általános tankötelezettségnek voltak ellenzői, de előbb-utóbb minden ország jónak látta bevezetni.

Meghökkentőnek tartom, hogy egy magyarországi főpedagógus hadat üzen az általános tankötelezettségnek, s szerinte az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatából levezethető az iskolábanemjárás, az analfabétának megmaradás joga. Setét Jenő szerint az általános tankötelezettség pozitív társadalmi hozadékáról beszélni „előítélet”, míg Tordai Bence, a Párbeszéd Magyarországért (PM) országgyűlési képviselője szerint eddig csak a Jobbik követelte az általános tankötelezettséget és annak érvényesítését – tudomásom szerint ezt minden párt magától értetődőnek tartja (a PM most bejelentett kivételével). Ha valamit követelnek, az nem a megszüntetés, hanem – ellenkezőleg – (18-ról 16 évre leszállított) felső korhatár visszaemelése. Nincs ok hát csodálkozni azon, ha az oktatási kormányzat egyértelművé teszi az általános tankötelezettséghez való ragaszkodását.

Véleményem szerint, s ebben aligha állok egyedül, ha szükséges, lehet és kell is korlátozni az iskolába nem járás egyéni szabadságát. Ennek érdekében alkalmazhatók kényszereszközök, például a szülők büntetése, netán a gyermek nevelési jogának elvétele, még ha az érintettek ezt kegyetlenségként élik is meg. Régen rossz azonban, ha olyan helyzet áll elő, hogy az általános tankötelezettség és a szabadságjogok egy napon említődnek. Ekkor a szabadságjogok átmeneti korlátozása elfogadható ugyan, de hogy ettől sok eredmény nem várható, az egészen biztos.

Mindennek ellenére a tankönyvvel és a Herrmann-idézethez fűzött kérdésekkel egyáltalán nincs minden rendben. De erről majd legközelebb.

Összesen 32 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Csomorkany
2018. június 25. 22:55
Az azért problémának tűnik a tankönyvi kérdések kapcsán, hogy nem egyértelmű a mai olvasó diák (és a liberális újságírók) számára, hogy az általános tankötelezettség bevezetéséről van szó, és nem valamiféle speciális, cigányokat sújtó kegyetlenségről.
A teremburáját
2018. június 25. 13:41
Nos, sem Radó, sem Setét, sem Tordai nem rendelkezik pedagógusi végzettséggel, ergo véleményük egy történelem tankönyv tekintetében nem lehet érdemleges. Hogy ideológiai devianciáikat már ne is említsem! Trencsényi meg bár szakember, de értelmezése érthetetlen. Miért kellene egy kritikus megállapítás mellé kis dicséretet is osztani? Utóbbi évekbeli politikai megnyilvánulásai meg meggondolkodtatóak.
annamanna
2018. június 25. 13:35
Gondolom, az általános tankötelezettség törvényére hivatkozva köteleztek minden olyan munkáltatót, akinek dolgozói legalább 20 gyerekkel bírtak, hogy iskolát létesítsen és tartson fenn (legalábbis egy Horthy-korabeli Páger-film témája ez volt). A MÁV például, mivel a dolgozók egy része olyan helyen volt, ahol nem volt lehetséges a gyermekek iskolába járatása (kültelki bakterok vagy épp horvát területen dolgozók) - kollégiumokat építtetett a dolgozók gyerekeinek. Tehát a kötelező közoktatást tényleg igyekeztek komolyan venni, Klebelsbergék elképesztően sok iskolát építtettek. Teljesen természetes, hogy ebbe a terve belevették a romák iskoláztatását is; és ahogyan a MÁV-dolgozók egy része sem tudta volna a gyerekeit iskolába járatni, és ezért kicsiként is kollégiumba kellett küldenie, ezért a romákkal miért lettek volna szívbajosak? Ottlik miket írt a cőgerájról? Móricz a debreceni kollégiumról? Nem volt liberális a nevelés, az Abigélen is látszik. Vagy itt: https://www.youtube.com/watch?v=Q1uSvjLIzsM Vagy itt: "amíg az inasainak elnézi azt, ha a szemétben szegecset hagytak vagy csavart, amikor engem rajtakap ezen, szemen köp érte.” http://www.origo.hu/kultura/kotve-fuzve/20150514-nem-kene-elfelejtenunk-a-legjobb-iroinkat.html A magyar gyerekeknek is borzasztó nehéz volt megoldani az iskoláztatását abban az időben, amikor sokaknak cipőre sem futotta. Felnőttek is mezítlábaztak, sokan nyomorogtak. Kinőtt, elvásott ruhákban, éhesen jártak iskolába. Mondjuk négy gyereknek volt egy cipője, és épp az ment iskolába, akire ráadták. Háromszor járta a gyermek az első osztályt, háromszor a másodikat, aztán mehetett kapálni. Vagy Móra novellája: "A csaló neve: Pétör." http://mek.oszk.hu/00900/00963/00963.htm#12 Ezt napestig lehetne taglalni, majd pont a kóbor cigányokért fog a szív megszakadni.
Petkó Zsigmond
2018. június 25. 13:33
Márpedig, ha tetszik, ha nem, "az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatából levezethető az iskolába-nem-járás, az analfabétának megmaradás joga". Hiszen ez a ránk erőltetett "liberalizmus" lényege. Európa bármilyen formájú öngyilkossága szép és dicséretes.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!