Európai tótágas

2018. június 12. 07:33
Boros Imre
Magyar Hírlap

Mi a fene az Európai Uniónak nevezett valami, amelynek pénze nem az övé, határait nem kell védeni (és ha kell is, gyakran nem tudja)?

„Most viszont az unió tétlenül nézi a jövevények beáramlását és tagországok közötti ide-oda cirkálását, miközben több tagország belső határellenőrzést vezetett be, amivel akadályozza saját polgárai szabad mozgását. Hosszú időbe tellett, míg rádöbbentünk, hogy kizökkentek a dolgok a régi kerékvágásból. Mi a fene az a független nemzetállamokat tömörítő, Európai Uniónak nevezett valami, amelynek pénze nem az övé, határait nem kell védeni (és ha kell is, gyakran nem tudja)? Nem más, mint egy egyhatalmas tótágas, a feje tetejére állt világ lenyomata. Ide vezetett a kontinensen uralkodó, korszellemnek is nevezhető, jórészt kanonizált, pártsemleges erkölcsi relativizmus, ami, valljuk be, kezdetben nálunk is népszerűségnek örvendett, és szánalmas bukdácsolását még ma is többen fájlalják.

Mindez kezdődött azzal, hogy kétségeket támasztottak a jó és a rossz megkülönböztethetősége dolgában. Személyiségi jogai hirtelen inkább az elkövetőknek, mind az áldozatoknak lettek. Folytatása ennek az évszázadok bölcsességével rossznak tartott és főként a többségi akarattal szembemenő dolgok felmagasztalása lett. Lett ebből a többség által képviselt normák elfogadása helyett a másság szeretete, a közösségi értékek helyett az egyén szabadságjogainak szélsőséges kiterjesztése. Ma ott tartunk, hogy az egyén szabadságjogai kiterjesztve, kötelezettségei a közösséggel szemben elsorvasztva, beleértve a jövő nemzedékek megszülését és felnevelését. Napjainkban már bőven eljutottunk a tradicionális államszerkezet relativizálás alapú sikeres fellazítási kísérleteihez. Erről szól az igazságügyben dolgozó döntéshozók (főként a bírók) érzékenyítő oktatása. Legyen a törvény is egyértelmű helyett relativizálható, nagyon rugalmasan értelmezhető. Jó későn, de talán még időben döbbentünk rá, hogy Európa ügyében fejen állunk, illetve akik még nem, azokat is fejre kívánják állítani.

A józanul és felelősen gondolkodóknak össze kell fogniuk, hogy a kontinens a fejéről ismét a talpára álljon. Úgy tűnik, egyre több nemzetállam ébred ennek a fontosságára, és igyekszik Európát ismét jó útra terelni. Csak ebben bízhatunk.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
vissza a teljes nézetre