Bűn és bűnhődés

„Igen, egyebek mellett ennek a német önostorozásnak, beteg frusztrációnak, önsorsrontó kollektív elmebajnak következménye Susanna Feldmann halála. A lelkét, tartását, hitét, hagyományait és múltját vesztett németséggel ugyanis bármi megtehető.

Többek között az is, hogy megkérdezésük nélkül és akaratuk ellenére rájuk lehet szabadítani az egész harmadik világot, Afrikát és a Távol-Keletet, no meg a Közel-Keletet is persze, mindent és mindenkit, akiknek szörnyű sorsáért önmagukon kívül szintúgy a dicső antanthatalmakat terheli a legnagyobb felelősség, úgy is, mint az egykori legnagyobb gyarmattartókat.

És ezt a felelősséget most »megosztják« a frusztrált és beteg németséggel, amely a mai napig a bűnös és a méltán bűnhődő szerepébe van kényszerítve, és amely lassan bele is merevedett ebbe a szerepbe, és a ma megszülető német csecsemő első szavai még mindig azok, hogy »Bocsánat, amiért németnek születtem«.

Ezért és így vannak önöknél az integrálhatatlan, Euró­pával összeegyeztethetetlen, ellenséges és tökéletesen haszontalan, mindenre alkalmatlan milliók. Akiknek egy kisebbsége – nem az egész! – megerőszakolandó és megerőszakolható alsóbbrendűként tekint a német lányokra és asszonyokra, és néma, ellenállásra, védekezésre, főleg ellentámadásra képtelen birkaként tekint a német férfiakra.”