Elefánt a porcelánboltban

„Sajnos Trump külpolitikájára jellemző, hogy kitalál valamit, ami jól hangzik, és megcsinálja, nem törődve a következményekkel. Az amerikai külpolitikában ez korábban is előfordult, de a mostani elnök ezt sajnos sokkal magasabb szintre emelte. Alapvetően a szándékai nem ördögtől valók: Iránnak és Észak-Koreának ne legyen atomfegyvere, legyen béke a Közel-Keleten, és meg kell adni Izraelnek azt, amit a kongresszus már 1995-ben megszavazott. Természetesen a jó szándék mellett Trump jól ismert egója is szerepet játszik, és be szeretné magát írni a történelemkönyvekbe. De ahogy szokták mondani, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve, és hiába a jó szándék, Trump az elefánt, aki lelépett a Republikánus Párt logójáról, és úgy forgolódik a Közel-Keleten és általában a világpolitikában, mint az a zavarodott ormányos a porcelánboltban.

Sajnos a humánpolitikája sem ígér javulást: még a félidő előtt lecserélte Rex Tillersont Mike Pompeóra, Herbert McMastert pedig John Boltonra. Tillerson próbálta tompítani Trump lépéseinek és szavainak élét, de úgy tűnik, aki túl sokszor ellentmond az elnöknek, az kiesik a kegyeiből. Bolton pedig abszolút a huszáros rohamok híve, a megelőző támadást az egyik legjobb politikai eszköznek tartja, és ha csak rajta múlna, lehet, hogy már hullanának a bombák Iránra.

Meglátjuk majd, milyen táblát avat a mosolygó Ivanka Trump egy esetleges újabb közel-keleti háború kezdetén, amelynek édesapja most elég jól megágyazott.”