Világ- és Európa–fenyegetők

„Annak megértéséhez, hogy az egész világot, benne a nyugati világot, illetve az Európai Uniót, vagy annak egy térségét ki és mi fenyegeti, ismét le kell számolnunk egy »társadalomtudományi« dogmával, netán szokással. Mint ahogy eddig már oly sokszor kényszerültek rá eddig is az elit által vezetett, a valóság falának ütköző szakértői hordák.

A legutóbbi dogmabukás arról szólt, hogy a legújabb időkig szinte tudományos konszenzus volt az a tétel, amely szerint demokrácia nélkül egy bizonyos szint után nincs gazdasági fejlődés, és az, hogy egy adott szintű gazdasági fejlődés egy országban automatikusan magával hozza annak demokráciává alakulását. Amin Kína vagy Szingapúr jókat nevet. Míg a csődközeli Görögországnak és Olaszországnak a kérdéssel nincs ideje foglalkoznia.

Most is érdemes leszámolni egy dogmával. Ez pedig az, hogy a világot vagy annak egyes részeit fenyegető veszélyek tárgyalását politológusokra, közgazdászokra és a fősodratú sajtó publicistáira bízzuk. Mely csoportoknak – az elitről van szó – a mai nyugati világban a szerepük arra korlátozódott, hogy érvekkel igyekezzenek alátámasztani azt, amit a kormányzó elit, a hadiipar és a multinacionális cégek lob­bistái akarnak.

Márpedig a mai nyugati politikát és ezen belül e politikából fakadó veszélyeket pszichiátereknek kellene elemezniük.

Amikor naponta olvashatunk olyan cikkeket a legkomolyabb helyeken, amelyek szerint a magyar miniszterelnök Európát, sőt az egész nyugati világot fenyegeti, vagy hogy Irán nem létező atomfegyvereivel veszélyt jelent ugyanerre a világra, a pszichiátereknek kellene átvenniük a munkát.
Nézzünk egy pár egészen friss, ilyen kategóriájú őrültséget.”