Súlyos döntések vannak készülőben

Már alelnökként több ízben említette, hogy nem jut hozzá minden információhoz, ami a döntéshozatalhoz szükséges. Bevett jobbikos eljárásnak tekinthető ez az elnökválasztási kampány tükrében is, amikor hiába kérte, hogy a tizenkilenc megyében és Budapesten együtt mérettethessenek meg a tagság előtt Sneider Tamással, ez nemhogy nem valósult meg, de húsz helyett végül csak nyolc helyen ismertethette meg elképzeléseit?

A kongresszus óta eltelt napokban egyértelművé és világossá vált, hogy a legtöbb megyében bojkottálták a bemutatkozásomat, nem juttatták el a meghívómat a megyei és helyi önkormányzati képviselőkhöz, a párttagokhoz. Valójában még nyolc olyan megye sem volt, ahol teljes körű tájékoztatást kaptak az érintettek. Emiatt van bennem keserűség, de az elért eredményre büszke vagyok, különösen annak tudatában, hogy a tisztújításon 50-60 fizetésért dolgozó alkalmazott is voksolt, akik számára volt egyfajta iránymutatás, hogy kire és hogyan szavazzanak. Úgy gondolom, az 1999-ben a MIÉP ifjúsági tagozatából induló, alulról épülő közösségünkhöz méltatlan helyzet alakult ki, és ahogy egyre-másra derülnek ki az egyenlőtlen küzdelemre utaló információk, a tagság kezd ráébredni, mi módon történt a tisztújítás, és mekkora veszély fenyegeti a pártot. Nem véletlen, hogy az ország minden megyéjéből hívnak a vezetők, középvezetők és az egyszerű Jobbik-tagok. A történet nem ért véget május 12-én.

Lesz pártszakadás?

Leginkább a párt jelenlegi vezetőitől függ. Megdöbbenve tapasztalom, hogy abszolút nem keresnek a kongresszus óta (az interjú május 15-én kora este készült – a szerzők), ráadásul miután Vona Gábor közösségi oldalán megjelent az elvileg zárt rendezvényen elmondott beszéde, én is kértem, hogy bocsássák a rendelkezésemre a felszólalásomat, hogy közzétehessem, de az ezzel kapcsolatos levelemre sem Szabó Gábor, sem Sneider Tamás nem reagál már lassan két napja. Ez az eljárás kifejezetten pofátlan. A következő napokban találkozni és egyeztetni fogok azokkal a vezetőkkel, középvezetőkkel, akik nyíltan mellettem kampányoltak, például Dúró Dórával. Ahogy ígértem, ha bárkit retorzió ér a pártvezetés részéről, akkor együtt fogjuk vállalni a következményeket. Ugyanakkor azt sem rejtem véka alá, hogy súlyos döntések vannak készülőben. Minimum valamilyen platformban gondolkodunk a Jobbikon belül, de könnyen megeshet, hogy egy új és önálló mozgalmat alakítunk, hiszen a tagság többségének határozott igénye van erre.

Ön lesz a Jobbik lelkiismerete?

Ilyen nagy szavakat nem használnék. De milyen lelkiismeretről is beszélünk, mikor 2016-ban Vona Gábor elvette a mozgalom lelkét, aminek a következményeit már a saját bőrömön érzem a tagok többségével együtt…

A napokban úgy fogalmazott, valakik a háttérből vették el a mozgalom lelkét. Akkor nem is annyira a háttérből történt ez a cselszövés?

A történészek fogják majd egyszer feltárni, hogy ki irányította a Jobbikot az elmúlt két évben, illetve pontosan mi és miért történt. Valami történt, valami megfordult, az tagadhatatlan, ráadásul az orrom előtt, hiszen épp ebben az időben voltam a párt egyik alelnöke. Jelenleg úgy érzem magam, mint egy szép zsebkendő, amit 2016-ban meglobogtattak, hogy itt van a kezünkben, majd belefújták az orrukat, és most el akarják dobni. De ezt azért velem nem lehet megtenni, nem fog menni! A keserűségen túl az az igazi problémám, hogy nagyon komoly morális deficitet érzek a Jobbikban: a tagság végérvényesen elszakadt a Bécsi úti pártszékházban ülőktől, és ez eszkalálódni fog a következő hetekben, hónapokban.”