Választás: nem csalás, csak fogalmatlanság

2018. április 17. 10:07

Trombitás Kristóf
Mandiner

A választási anomáliákról nem a Rendszer tehet, hanem a választókörökben ülő alulképzett, fogalmatlan delegáltak sora. Ilyen a demokráciánk állapota.

A balos közbeszédet még mindig uralja az állítólagos választási csalásokról szóló purparlé. És anélkül, hogy erre bővebben kitérnék, nagyszerű példát mutatnak arra, hogy miért volt már az elejétől fogva reménytelen vállalkozás tőlük kormányra kerülni. Saját hibáikat és óriási kudarcukat egy pillanatra sem képesek belátni, az abból következő tanulságokat képtelenek levonni; és sértettségükben mindössze csapkodni képesek, mint a sértett gyerek. Nem azért vesztettek, mert érdektelen, amit mondanak, hanem a csalás miatt. Nem ők inkompetensek, hanem a rendszer illegitim.

Mindent és mindennek az ellenkezőjét is megteremtik a saját gumifalakkal kipárnázott visszhangkamrájukban, csak ne kelljen beismerni a valóságot.

Párhuzamos világokról beszélnek, ezzel stigmatizálva a jobboldali sajtót, miközben

pontosan ők azok, akik ragaszkodnak egy letűnt világ dogmáihoz.

Ha valamire nagy bizonyíték volt a mögöttünk hagyott választás, akkor arra, hogy minden eddiginél jobban meghatározzák a közösségi oldalak, és az azokon keresztül beállítható, szabadon kialakítható echo chamberek a politikai gondolkozást. Hiszen az ellenzéki szavazók egy komoly része – minekutána létrehozott magának egy Patyomkin-falut a Facebookon – valóban elhitte, hogy „rendszerváltó” hangulat van és teljes meggyőződéssel készült a győzelemre.

Ezért is fontos, hogy ne csak olyan helyekről tájékozódjunk, ahol kizárólag pozitív visszajelzéseket kapunk, mert egyszer szembejön a valóság és akkor úgy marad az egyszeri tájékozódni vágyó ember, mint Bálám szamara.

Visszatérve a választások tisztaságának kérdéséhez – egyben lezárva az erről való polemizálást –, Kész Zoltán 2015-ös győzelmekor a választás tiszta és szabályos volt. Rig Lajos 2015-ös győzelmekor a választás tiszta és szabályos volt. Márki-Zay Péter 2018-as győzelmekor a választás tiszta és szabályos volt. Múlt héten ellenben számos anomália előfordult, mondja az ellenzék.

Ideje lenne már megértenie mindenkinek Mucsán, hogy amennyiben a szakértelem és az európaiság progresszív harcosai győznek, akkor a demokratikus nívó láttán még Periklész is levenné a sisakját, feltéve, ha a 21. században már nem zavarná a hosszúkás feje. Ám ha olyan eredmény születik, amely nem felel meg a BBC, az ENSZ, az EU, a CEU, az OSF és John Oliver kívánalmainak, akkor a diktatúra barna esőcseppjei egyre kövérebben hullanak és az ellenállást csak Gyurcsány Ferenc kígyózó karjai tarthatják össze.

Felfoghatná ezt végre minden szerencsétlen jobboldali.

Az anomáliákkal ellenben az a helyzet – és meggyőződésem, hogy ezzel titkon az ellenzék is tisztában van, de egy ilyen helyzetben csak a „show must go on” kommunikálható –, hogy

ezekről a hibákról nem a rendszer, nem az önkény, de még csak nem is Putyin, hanem fogalmatlan, képzetlen emberek garmadája tehet.

A problémák ugyanis nem magasabb szinten keletkeztek, hanem a szavazókörökben. Nem budapesti kazamatákban gyártották a 21. századi kékcédulákat, hanem ténylegesen vagy funkcionálisan analfabéta választóköri delegáltak hozzá nem értése miatt kell most ezt az egész hacacárét végignéznünk.

Aki egy kicsit is tájékozódni próbált, ahhoz számos, egymástól független környezetből is eljuthattak olyan információk, amelyek döbbenetes képet festettek számos szavazókör állapotáról. Delegáltakról, akik alapvető információkat is képtelenek értelmezni. Nyakra-főre kiosztott szavazólapokról, nemzetiségi és pártlisták összekeveréséről. De facto az írástudatlanság határát súroló bizottságokról.
Kellemetlen ezt mindenkinek beismerni – főleg az ellenzéknek –, de azok a bizonyos, gyanús események kizárólag a fentieknek köszönhetőek, nem a diktatórikus elnyomásnak.

Értem, hogy ezt miért nem veszi elő egyetlen párt sem, mint magától értetődő megoldást, de saját magunk cseszünk ki saját magunkkal, és még csak nem is direkt.

Ugyanazok az emberek ügyelnek a választások tisztaságára is, akik egy hivatalban nem képesek értelmezni, hogy a képernyőn megjelenő és a kezükben tartott sorszám ugyanaz. Akiknek vezetni kell a kezét, hogy ki tudjon tölteni egy nyomtatványt. Akik hangosan el tudnak olvasni egy szöveget, de valójában nem tudják, miről is beszéltek. Ebből tudunk dolgozni.

Úgyhogy egy ideig még lehet próbálkozni a valóságtól elrugaszkodott, irreális magyarázatok erőltetésével, de lassan muszáj lesz éppen csak magunk elé nézni. Ugyanis ez a demokráciánk mai állapota, üzemi hőfokra melegítve, a legfejlettebb formájában.

vissza a teljes nézetre