Kismagyarország áttörése

„De vajon hogyan és miért működik mindez? A 2012-es beszéd, amely akkor megdöbbentően hatott, azóta több, erősebb formában és változatos mesebeli ellenségek ellen is megfogalmazódott. Az eszkaláció közben azonban két gondolat, a »magyar szem, észjárás és szív ritmusa« valamint az önrendelkezés, összeláncolása mutatja meg a legjobban: ez az, ami Orbán gondolkodását valójában elválasztja a »nagymagyar« nacionalizmus főbb ideológiai áramlataitól, és közelíti inkább az 1945 utáni Magyarországhoz, ahol Kádár János hasonló – bár Moszkva által sokkal jobban ellenőrzött nyelvezetű – éles retorikával hódította meg a magyarok többségét rendszerének, az 1956-os, élesen eltérő, egyenlősítő nacionalizmus leszorítása érdekében.

A történelem folyamatos mozgása mellett vannak állandó dolgok: ilyen például a saját »forradalmait« ugyancsak vívó, globalizálódó metropoliszok körül pökhendi módon hátrahagyott európai kis- és mezővárosok, falvak politikai értékrendje. A kelet-európai korlátozott, jóléti, de nem demokratikus rendszerek, mint törzsökösöknek hozták el nekik a villanyt, a csapból folyó meleg vizet, a gázfűtést, az iskolát és az orvosi rendelőt.

Nem csoda tehát, ha ezeket a vívmányokat a nép elsősorban az »idegentől” és ide értendő »belső idegenektől« félti, miközben nagyjából elrabolták már tőle mindezt. Ezért is fontos a lopakodó egészségügyi privatizáció, hiszen a közegészségügy magyarzászlós épületei technikai elmaradottságuk és lepusztultságuk mellett megmaradtak szimbólumoknak, a kisvárosok, falvak huszadik századi viszonylagos biztonságának tartós diadalíveiként.”