Egyetlen újságíró le nem írná, mekkora szerepe van az ellenzéki médiának a választási kudarcban.
„De nem is ez a pofátlanság csimborasszója. Hanem a bűnbakkeresés. A haladó-független-objektív média osztja az észt és az igazságot. Kiértékeli az eredményt meg a tetteket, és úgy kritizálja a politikusokat, mintha a (haladó) újságírók lennének a politikai élet felkent mindenesei.
Az LMP hibás, mert nem fogott össze a többiekkel, a Jobbik is hibás, a Momentum meg a Kétfarkú Kutya párt is hibás, mert elhappolták az ellenzéki szavazatokat, holott megakadályozható lett volna a kétharmad. Hibás az egész baloldal, meg persze a jobboldal is, mindenki.
De még csak véletlenül sem jut eszébe egyiküknek sem önkritikát gyakorolni. Egyetlen újságíró egy cikkecskében le nem írná, mekkora szerepe van az ellenzéki médiának a választási kudarcban. Hiszen ezt a politikai ökoszisztémát megbontó, aberrált és csúnya kudarcot vallott összefogást a média erőltette inkább, mint a pártok.
A média vette át a politikusok szerepét, a sok okoskodó-fontoskodó, a politikához valójában mit sem értő tollnok. Ők a leginkább hibásak abban, hogy az ellenzéki szavazók összezavarodtak. Ők voltak a legjobb mozgósítói azoknak, akiknek nem ismertük a pártpreferenciáját, és akik végül a Fideszre szavaztak.
Ugyanis a rengeteg gőgtől, nyegleségtől és gennytől, az irritáló sivalkodástól, hisztériától, ami a kibertérből ömlött az országra, egy csomó jóérzésű embernek kinyílt a bicska a zsebében, és elment szavazni, nemcsak a kormány politikája mellett, nemcsak az ellenzék ellen, hanem azért is, mert elege lett abból a szellemi pöcegödörből, amivé a magát függetlennek, objektívnek és demokratikusnak nevező sajtó vált az utóbbi időben.
A csúfos vereségben az ellenzéki médiának még nagyobb szerepe van, mint a pártoknak. Mégsem hullanak a fejek. Mégsem mond le senki. A politikusok lemondanak. Megannyi tévelygése után Vona Gábor egy utolsó gesztussal elérte azt, hogy úgy emlékezzünk rá, mint aki emelt fővel távozott a politikából.”
Az idei európai parlamenti választás sorsdöntő a külhoni magyarság brüsszeli képviselete szempontjából. Az erdélyi és a felvidéki magyarok bejutása is erősen billeg. Öt évvel ezelőtt néhány száz szavazaton múlt, hogy megtartsa helyét az MKP politikusa, Csáky Pál, most az RMDSZ járhat hasonlóan, ha nem sikerül mozgósítania.
Minden eddiginél nagyobb konferencia várja a résztvevőket és a vendégeket.
Új galériával jelentkezett a magyar miniszterelnök.
„Én menjek a fenébe, akinek fontos Magyarország biztonsága?” – tette fel a kérdést a Fidesz-KDNP kommunikációs igazgatója.
„A tét óriási! Háború vagy béke?! Védjük meg Magyarország békéjét és biztonságát!” – írta Menczer Tamás.
Célunk, hogy az emberek rémálma, a háború eszkalációja helyett a liberálisok rémálma, a nemzeti erők nemzetközi együttműködése valósuljon meg a CPAC-en – mondja Szánthó Miklós. Miért tiltanak ki újságírókat a rendezvényről? Milyen esélyei vannak a jobboldalnak az EP-választáson és az Egyesült Államokban? Mit gondol a Magyar Péter-jelenségről? Interjú az Alapjogokért Központ főigazgatójával.
Minden eddiginél nagyobb szükségünk van egy új Európai Parlamentre.
