A politikai teljesítményről

2018. március 13. 12:19

Molnár Attila Károly
Mozgástér

Most úgy tűnik, elég sok ember nem akar sem szocialista, sem nyitott demokrata, sem LMBTQ+ lenni.

„Magyarországon a jobboldal jelenleg nyerésre áll a mai baloldal fő és kedvenc terepén, a kultúrában is. Ráadásul ezt olyan konzervatív retorikával teszi, amit az elmúlt 30 évben nem láttunk-hallottunk. Nem a konzervatív guruk fényes alapelveit szajkózva, hanem a megőrzést, a védelmet hangsúlyozva. Ma a Fidesz politikája konzervatívabb, mint valaha.

A policy-kudarcok után a baloldal egyre inkább az identitást, életmódot hangsúlyozta, és a politikai hatalmat a »kulturális felszabadításra« hivatkozva igényelték. Mióta létezik, a baloldal hatalmának igazolása mióta létezik a társadalom viszonyai, az életmód, az emberek átalakítása: szocialistává, nyitottá, multikulturálissá, politikailag korrekté vagy valami mássá. Azonban a magyar jobboldal is az identitást és az életmódot hangsúlyozta, a nemzeti és keresztény büszkeséget, a hétköznapi patriotizmust, de nem ezek megváltoztatását. A magyar jobboldal egyre inkább a megszokott és szeretett életmód, életvilág és viszonyok megőrzését ígéri és azt, hogy megvédi azt a megváltoztatásukra, eltörlésükre törekvőkkel szemben. Minden nyáron büszkén vonult fel a baloldal az LMBTQ+ életmód nagyszerűségét hirdetve. A jobboldal pedig a magyar vagy keresztény büszkeség, a megszokott és élvezett életmód és viszonyok mellett ennél jóval nagyobb tömeget tudott kivinni a békemenetekre vagy Csíksomlyóra. Úgy tűnik, ma a többség szereti a világát, és nem akarja megváltoztatni. Vagy nem úgy, és nem arra az életformára és identitásra akarja megváltoztatni, amit a mai baloldal kínál neki.

Most úgy tűnik, elég sokan nem akarják, hogy emancipálják, azaz valamelyik balos eszmény szerint átalakítsák az életét. Nem akarnak sem szocialista ember, sem nyitott demokrata, sem LMBTQ+ lenni. Inkább élvezik és szeretik azt, ami van, és ez pont elegendő indok ahhoz, hogy meg akarják őrizni és elvárják, hogy az állam ebben segítsen nekik és ne pedig átalakítandó nyersanyagnak tekintse őket. Elég nagy csoport – az értelmiség minden arra vonatkozó szidalma, hogy elmaradott, bunkó, agyatlan, fasiszta, paraszt, genetikai alattvaló, disznózabáló, stb. ellenére – elég jónak tartja, eléggé szereti az életvilágát ahhoz, hogy igyekezzen megőrizni, megvédeni és átörökíteni azt.

A baloldali világelutasításnak voltak népszerű korszakai, a mostani nem annak tűnik.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
vissza a teljes nézetre