Brexit: a brit kilépés mikéntje meghatározza Európa jövőjét is

A Brexit-tárgyalások elsősorban arról szólnak, milyen feltételek mellett távoznak majd a britek az Európai Unióból. Fontos ugyanakkor azt is látni, hogy a tárgyalások eredménye azt is megmutatja majd, milyen uniót hagy ránk az Egyesült Királyság. Ugyanis az, hogy a britek a kilépési tárgyalások során hogyan tudják az érdekeiket érvényesíteni, bizonyos szempontból meghatározza azt is, hogy az EU jövője hogyan alakul majd. Az, hogy hogyan és milyen minta alapján lépnek ki, az meghatározza azt is, hogy miből építkezik tovább Európa.

A kilépésről szóló tárgyalásokban szigorúan véve két fél vesz részt: az Európai Bizottság és a brit kormány. A kérdés most az, hogy mi a bizottság célja a tárgyalások során. Ha a felülkerekedés, vagyis az,

Az üzenet egy harmadik csoportnak szólna, akik szintén érdekeltek a tárgyalásokban: az EU-ban maradó többi tagországnak. 

Érdemes ugyanis szem előtt tartani azt is, hogy a kilépési tárgyalásokkal párhuzamosan éles viták folynak az EU jövőjéről. Ebben a vitában a bizottság jelenlegi elnöke, Jean-Claude Juncker nem rejtette véka alá álláspontját: a többsebességes Európát tartaná a legjobb fejlődési iránynak. Juncker egy korábbi beszédében a koncentrikus körök szerint szerveződő, s egy egyre szorosabb integráció irányába haladó Európai Uniót vázolt fel. A Bizottság által közreadott dokumentum is ezt a megoldási javaslatot sugallja.

Első ránézésre ez egy szimpatikus gondolat is lehetne, hiszen így a nagyobb centralizációt támogató, valamint a szuverenitásukat védelmező tagállamok közötti feszültség könnyen feloldható lenne. Azonban ha kialakul egy többsebességes Európa, akkor a centrum és a periféria viszonya egy fontos kérdés lenne. Szinte biztosra vehető, hogy a több Európát akarók olyan helyzetet idéznének elő, amiben a centrumhoz tartozás számos előnnyel járna, s az abból való kimaradás pedig konkrét hátrányokkal. Ugyanis ha a Juncker által javasolt többkörös integráció valósulna meg,

Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy ha bizonyos tagállamok szorosabb szövetségre lépnek, a kimaradás és lemaradás elkerülése érdekében a külsőbb körök tagállamai is rá lennének utalva a magországok követésére. 

Ezért jelenetős kérdés a brit kiválás mikéntje. Ugyanis ha a britek számára egy rossz megállapodás születik, akkor valószínűleg ez várna azokra az országokra is, amelyek egy többsebességes rendszerben nem kívánnának a „magerópához” tartozni. 

A kilépési tárgyalások menete tehát jól mutatja majd Brüsszel elképzeléseit a jövőről. Ha a britekkel előzékenyek, akkor valószínűleg azokkal a tagországokkal is előzékenyek lesznek, akik nem akarják feladni a szuverenitásukat. Ellenben ha kemények lesznek, s igyekeznek példát statuálni a britekkel, akkor annak kettős üzenete lenne. Egyrészt egyértelművé tennék, hogy nem éri meg kilépni az EU-ból, így a tagországok még csak népszavazást se merjenek kezdeményezni erről a kérdésről. Másrészt pedig üzenet a jövőre nézve: Brüsszel teljes mértékben elkötelezett az erőltetett centralizáció mellett, s kit előnyök ígéretével, kit pedig fenyegetéssel, gazdasági és politikai kényszerrel igyekezne beterelni az általa elképzelt jövőbe. 

Az utóbbi időben nem annyira az előzékenység jeleit láttuk…